hirdetés
Simple vásárlói tájékoztató







Az én szívem, a te szíved, a mi szívunk...

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > harley-quinn > 16

hirdetés

Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


harley-quinn blogja


Harley világa
Minden, ami én vagyok, amit gondolok, érzek, teszek vagy nem teszek. Meg ami az erkélyen történik. Esetleg másutt. Vagy éppen nem történik sehol semmi. Csak elképzelem. Vagy álmodom. 
« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Az én szívem, a te szíved, a mi szívunk...
#16 (2019-10-11 09:20:47)

Ma korán ébredtem, kiültem az erkélyre egy kávéval, jól beburkolózva egy plédbe, és csak néztem, ahogy a város felett lassan visszaszáll a pára az ég felé, és a Nap sugarai kicsit álmosan és óvatosan nyújtózni kezdenek, hogy felkapcsolják a lét lámpáit nekünk. 

A kávé forró volt, a levegő hideg, tökéletes elegy az ébredéshez. Csend volt még, nem sikítottak a szirénák, nem pittyegtek az autók riasztói, és nem dübörgött még senki sehova. Átlag péntek reggel, de az átlagnál sokkal kisebb lelkesedés bennem az élet irányába. 

Pedig ma is el kell induljak, csak kicsit később. 
Led Zeppelint hallgatok és nem akarok gondolkodni, csak bámulni a vénasszonyok nyarát, és levenni magamról minden bilincset és láncot, amit a hétköznapok és a megfelelés miatt kell viselnem. 
Később Pearl Jam-től a Black ordít, miközben a zuhanyrózsa unottan köpi rám a forró vizet. A tusfürdő és sampon illata betölti a fürdőszobát, a tükör párás visszafogottsággal NEM mutatja meg ma az arcomat. A tenyeremmel törlök rajta egy kis csíkot, amíg vörös rúzst kenek a számra, és fekete festéket a szememre.

A harisnya lassan csúszik felfelé a combomon, a fehér ing gombjai engedelmesen zárják el a bőrömet a világ elől. A szoknya finoman simul, mintha már csak benne bízhatnék: majd összetart ezen az összetört napon. 

Megint egy pillantás a tükörbe, egy igazítás a hajamon – nem kellett volna barnára fessem, szőkén jobban szerettem –, majd a cipő kényelmetlenségébe is bele kell bújni csakúgy, mint ennek az egész színháznak a kényelmetlenségébe, ahol az előadás alatt tökéletes alakítást kell nyújtani, különben elvesztél. Talán jobb volna néhanap valóban elveszni.

Még egy kis parfüm, fülbevaló, karóra, laptop és táska, kabát, és indulnék, de a szívem óriásit dobban. Megállok egy pillanatra és a telefonomra pillantok. Nincs új üzenet. Már megint csupa faszságot csinálok, amikor a szívemre hallgatok – erre válaszul a szívem ismét bedobban egy nagyot. A tenyeremet a szám elé tartva szén-dioxidot lélegzem vissza, ez mindig segít, majd egy korty víz, rúzs megigazít – és mosoly, mielőtt kilépek az ajtón. Megyek megfelelni. Megyek valaki más lenni. Odakint már nem lehetek hülye, vihogós kis lökött tornacipős csaj, azt csak itthon lehet. Azt csak itthon lehet?! A szívem azt dobogja: Nem, nem! De közbeszól az eszem: Na menj már, te hülye picsa! Légy felnőtt! 

Egy óra múlva már a tárgyalóban mosolygok kedvesen és beszélek olyan magabiztosan, hogy mindenki elhiszi, amit mondok. Mert sosem hazudok – tudják. Mert a vörös rúzs magabiztossá tesz. Mert a szoknya ma összetart. Mert a cipő töri a lábam, de mint minden fájdalom, ez is belül marad. Így KELL viselkedni. 

A szívem megint óriásit dobban, de akkorát, hogy megijedek. Egy pillanatig csak állok, majd feltépem az ajtót és rohanok ki a levegőre. Kigombolom az ing felső két gombját, kibontom a hajamat, lerúgom a cipőt, és hatalmasat lélegzem a piszkos városi levegőből, majd elindulok haza, mert úgy döntöttem, ma hülyegyerek leszek, kimondok mindent, amit érzek és gondolok, és ha ennek megint nagy szívás lesz a vége, hát így jártam, de legalább szabad voltam egy napig! 

15 hozzászólás |

Hozzászólások

ninacroft
#15 (2019-10-13 09:53:28) |
#hemu2000: 

Kedves hemu2000!

Nem kifejezetten a matriarchális társadalomra gondoltam, mert az meg a másik véglet. Csak úgy en bloc a női-férfi jogok és kötelezettségek sokáig fennálló aránytalanságára próbáltam célozni. 
Nem olvastam még túl sok blog, fórum hozzászólásodat, ezért nem ismerem a stílusodat, hogy mennyire veszed komolyan magad. A szélsőséges tartalmú hozzászólások viszont mindig kíváncsivá tesznek. :) Ha nagyon élesnek tűnt a reagálásom, bocsánat érte. 
hemu2000
#14 (2019-10-12 15:51:37) |
#ninacroft: 
Kedves Ninacroft!
Köszönöm hozzászólásod, teljesen egyet értek veled. Tisztában vagyok az általad leírtakkal. Valamint még avval is, hogy a nők helyzete a faszizmus (szándékosan írtam ezt a szót) megjelenése óta változott ilyenre, kb. 5000 év. Előtte volt és néhány helyen talán még ma is előfordul az anya központú társadalom.
Kedves olvasó egy szavamat se hidd! Inkább járj utána, mekkora marhaságot írtam.
esther
#13 (2019-10-12 12:49:13) |
#csizmaskandur: 

De bizony, ettől is igazi nővé válunk. Ezek a nőiesség kellékei. Láttál te már kényelmes tűsarkút? Én sem. ;) Mégis felvesszük, mert..
Ha megkérdezlek, hogy számodra melyik az erotikusabb: a bokát fixen tartó kismama cipő, avagy a tűzpiros platformos magassarkú, vajon melyiket választod? :vigyor: 

És valószínűleg van az a szitu, amikor neked is öltönyben kell prezentálnod magad, a kevésbé kényelmes klasszik fazonú férfi félcipővel, amiben az ujjaid az életükért könyörögnek...mégis így* kell * megjelenned, mert...ezértamazért.
Miközben az ingnyak szorít a nyakkendő miatt, a hátad izzad a zakóban...Érted miről beszélek? ;)  És eközben még szexi is vagy, sokkal férfiasabb, mint egy kockás térdgatyóban és strandpapucsban.
esther
#12 (2019-10-12 12:38:51) |
Vaoo! A legjobb írásod..vagy nem?  ;)  Nagyon tetszik, minden, amit írsz, de ez, ez most ütős lett. :) 
Abszolút azonosulok vele, látom magam előtt...és talán nem kellett volna elolvasnom a kommenteket, mert már le is írtad, amit én szerettem volna hozzátenni. :pirul: 
Hogy a tornacipős *is*, te vagy, a tűsrakú cipős *is* te vagy, és még sok minden más is vagy te, vagyunk mi. 
Vagyunk feleségek, szeretők, anyák, nagyik, barátnők, takarítónők, konyhatündérek....mind mi vagyunk.És még megszámlálhatatlanul, sok szerepet játszhatunk, más bőrébe bújhatunk, csupán pár kellék, eszköz, helyszín, stb által. És ezek nem szerepek :pirul: inkább  a sokoldalúságunk. 
Amikor viselkedned kell, másnak lenned, akkor is tudod, hogy ha vége ennek a "szerepnek", akkor azzá vedlesz, amivé szeretnél. ;) 
Köszi ezt a kis novellácskát. :) 
ninacroft
#11 (2019-10-12 03:41:23) |
Harley! 

Kívánom, hogy minél többször legyen részed a "szabad vagyok" érzésben. :) 
ninacroft
#10 (2019-10-12 03:18:03) |
#hemu2000: 
Csak egy észrevétel. 
Azt ugye tudod, hogy a női munka nem valami pár tíz éves találmány?  
A lényeg annyi, hogy az újkorban -tudomásom szerint első alkalommal - nagyjából a múlt század elején vették a bátorságot és álltak ki magukért a nők, hogy ne csak az amúgy nem kevés feladataikat kelljen teljesíteniük, hanem beleszólásuk is legyen a lényegi dolgokba, pl.: választójog, oktatás. /De sok-sok évszázaddal korábban (mi több, ezer évben mérhetően) ennek hiányában is jóval nagyobb mozgástere volt egy nőnek, mint bármikor a későbbiekben, egészen a szüfrazsettmozgalmakig.
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/harc_a_noi_jogokert_szufrazsettek /
 
Az, hogy a család ugyanazt (így egybe) várja el, mintha nem dolgozna egy nő - erre pedig csak egy jó válasz van, szerintem. A férfiaknak nem a valagukon kellene ülni, ha otthoni munkavégzésről van szó, hanem a munkamegosztás nemes módszerét minél gyakrabban alkalmazni. Csak ez valamiért nem kényelmes nagyon sokaknak (Nem is értem, miért. Ja, de.).
hemu2000
#9 (2019-10-12 00:21:16) |
#harley-quinn: 
Kedves Harley-quinn!
Tetszik-nem tetszik te is beléptél az "emancipuncik" világába mikor dolgozni kezdtél. A mai nőktől ugyan azt várják a munkahelyen mint egy férfitől, aztán a család ugyan azt várja mintha nem járnának dolgozni. Erre írtam, hogy valóban ilyen lovat akartak-e a nők, vagy csak becsaltak-e titeket az erdőbe? Szerintem az utóbbi.
Ide illik az írásod utolsó sorához kapcsolódó kérdés: Tudod mi van a szabadság előtt? !gásbaR
harley-quinn
#8 (2019-10-11 22:56:17) |
#macaron: Köszönöm, hogy olvastál és hozzászóltál <3
harley-quinn
#7 (2019-10-11 22:55:30) |
#csizmaskandur: Félreértés ne essék, imádok NŐ lenni. Imádom a vörös rúzst, a magassarkút, a szoknyát, és úgy általában a nőies megjelenést, a női mivoltom minél mélyebb és intenzívebb megélését. De! Nagyon jó néha felvenni a tornacipőt, farmert, pólót, csak laza sminket viselni, lótni-futni a városban, a hegyen, anyámnál vidéken, ülni a fűben, tüzet rakni és szalonnát sütni hagymával. Bekuckózni és úgy megnézni egy filmet, csak bámulni ki a fejemből, jóízűen vacsorázni kalóriaszámlálás nélkül... Néha csak úgy lenni embernek, nőnek, hogy akik szeretnek, azok szeretnek így is meg úgy is. 
Mindegyiknek megvan a maga varázsa, csak az egyensúly nem mindegy :)
harley-quinn
#6 (2019-10-11 22:49:13) |
#pandora: A szívást már egészen jól megszoktam :)
Tudod, a fizumat vártam, és mivel nem jött, még a szívem is kiakadt :D 
harley-quinn
#5 (2019-10-11 22:47:46) |
#hemu2000: Tőlem baromira távol áll az "emancipuncik" világa (bár eszemben sincs bántani őket, mindenki felfogását és életszemléletét, meg úgy általában mindenét tiszteletben tartom), én nem vagyok feminista, csak egy átlag dolgozó nő :)
Köszönöm a dicséreteket. 
macaron
#4 (2019-10-11 19:24:45) |
nemcsak egyetértek, de a csomagolás is tetszik, köszi az írást  <3 
csizmaskandur
#3 (2019-10-11 17:10:24) |
#pandora: Abszolute nem osztom! #Pandi, mitől jó az neked, hogy egy állandó megfelelési kényszer mögé bújsz?! 
Lányok! Nem attól váltok igazi nővé, hogy vastag piros rúzzsal kentek, hogy azon a csodálatos melleken pattanásig feszül a fehér blúz, s hogy a magassarkú szétcseszi a lábadat...  :( 
Ez lehet egy szép, vágyat keltő külcsín, ami észveszejtően szexi!
De közben látom, hogy szakadásig szétfeszít, pillanatokon belül szilánkokra robbant..  :( 
S az a varázs, amit kaptam, egy röpke másodperc alatt elillan...
pandora
#2 (2019-10-11 14:19:25) |
Igen, szívás lesz.
Ha kimondod amit érzel, az mindig szívás. :(
Ha lerúgod a tűsarkút, kigombolod az inged, meglazítod a szoknyád, lemosod a szemfestéked, kibontod a hajad, letörlöd a rúzsod, de legfőképpen ha kirohansz a színházból... annak mindig szívás a vége. :(

Legfőképpen annak szívás a vége, ha lélegzetvisszafojtva vársz egy sms-t. Mert akkor nem fog jönni. Az sms akkor jön, ha leszarod az egészet a vörös rúzsod mögül, mindenre magasról teszel, nem mutatod meg a színfalak mögötti részeket, soha nem vagy sebezhető.

Nem tudom miért van ez így...de sajnos bármennyire bízunk az ellenkezőjében, végül mindig ez igazolódik. Színház az egész világ.
Persze a remény meg a hal...tudjuk. ;) :napersze:  :* 

hemu2000
#1 (2019-10-11 09:34:06) |
Kedves Harley-quinn!
Szerintem ez alapján pont ma nem voltál hűje a kórnak. (Szándékosan írtam minden így.) Biztos hogy az emancipációval ilyen lovat akartak a nők?
Nagyon jók a képek. Tetszik az írás.


hirdetés










A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.