Beszéljük meg! BDSM

Válasz a(z) 2200-es üzenetre:

Tegnap egész nap leveleket írogattam,,,,hivatalosakat, ma is, ez az én dolgom...a könyvelő...épp az este beszéltünk, hogy nézzek utánna az adózásnak...mondom nem, nem, ahhoz nem értek  Uram dolga  :-D  Amúgy, ha van valami, amit nem tudok, elmondja...mit elmondja, hallani kellene,,,,utasít  :-D  
Különben már az elején így "egyeztünk " meg....ami a házzal-háztartással kapcsolatos én intézem, de önként vállaltam, hisz dolgozni, munkahelyre nem mehetek el,,,,ha akarnék sem tudnék, évek óta itthon keresem a kenyerem..  Nem értem, miért kellene nekem azért rosszul éreznem magam, mint a cikk írójának, hogy az Uram munkája, karrierje előbbre való, mint az enyém??? Én örülök annak, hogy Maked úgy áll hozzá, ahogy, max annyit mondok néha, hogy nem szeretném, ha a sok meló, amit magára vállal, az kettőnk kapcsolatának kárára menne.  Van, amikor nincs annyi energiája rám figyelni napközben, ezt szóvá is teszem, ilyenkor hisztizem....de ellensúlyozza azzal, hogy este mindent megbeszélünk. És ehhez nem kell a BDSM. Egy nő legyen nő, anya, feleség, háziasszony. Épp elégnek kellene lennie ennek. És miért lenne az rossz, ha egy nő így él? Hisz a férfi dolga a családfentartás...messzire ment a világ ettől és ez az emberek hibája. Nem, nekem nem esik nehezemre ez az élet, csak eszem magam nagyon sokszor....hogy még többet adhassak Neki.Mert sokkal jobban akarom *szolgálni*. Mert megérdemli. Nincs karrierem....már hogyne lenne! És ami közös tervünk is van...azokban is engem erősít....már azzal is, hogy rám bízza az ügyek intézését, hogy támogat a tervekben, hogy segít, ha kell, ha mással nem, hát utánna néz a dolgok menetének. 
Tudok olyan nőt, akit szintén nem enged a férje dolgozni, mert akkor ki megy a gyerekért az iskolába, ki tanul vele, ki főzi a kaját....ez az ember is azt hajtja, hogy kevés a pénz, nem ad az asszonynak, csak ami szükséges...és ez az asszony szenved.....mert minden napja sivár és egyhangú, mert nincsen saját célja, tervei, de közösek sincsennek...a férj eldönti és kész. Ha megpróbál előhozkodni valamivel, félve teszi, nem kap támogatást... Van ilyen modern rabszolgaság is. Ez biztos nem jó, én biztos nem élnék ilyen szolgaságban.
De a saját szolgaságomra büszke vagyok...és még akkor is, amikor rámjön a hiszti és lázadok és azt mondom, hogy NEM. 
Röhej, ha azt mondom az Uramnak, most ezért meg azért nem akarom a D/s-t ( sokszor mondom hisztiből  :-P  ) tudatosul ám bennem, hogy mondhatok én bármit, arra teremtettek, hogy Őt szolgáljam, hogy húzhatom én a lábam, Ő akkor is az Uram marad, akár beszélünk BDSM-ről, akár nem...és ez nem holmi 4 betűs vágyhalmaz...nem ezért a 4 betűért akarom Őt szolgálni és Ő nem ezért a 4 betűért gondoskodik rólam és a gyerekekről, nem ezért szeret...
Van olyan nő, aki nem szeretne így élni?

Válasz a(z) 2199-es üzenetre:

De sok ismerős dolog van nekem ebben....
Bevásárlással nix gondom, max heti egyszer, ha húst akarok venni, mert ahhoz nem ért olyan jól  :-) 

De pl.a hivatalos ügyek nagyobb része az enyém. Főként a könyvelővel való kapcsolattartás. Ami nekem a legnehezebb. Mert csak annyi "utasitást" kapok, hogy hivjam már fel a könyvelőt és beszéljek vele, mert valami nem stimmel. De ha próbálok valami épkézláb információt kiszedni az Uramból, hogy mi is az, ami nem stimmel, akkor vért izzadok  :-D 
Mert én felhivhatom a könyvelőt, de ilyen hiányos adatok mellett csak annyit tudok neki mondani, hogy "jónapot, Zolikám, valami baj van már megint, azt mondta az Uram". És ha erre - teljes joggal - megkérdezi, hogy mi az a gond, nem tudok mit válaszolni, mert én sem tudom.... na, igy meg nem szeretem hülyének nézetni magam a könyvelő előtt. De ha ezt megmondom nagynéha az Uramnak, akkor az a válasz, hogyha nem vagyok erre se képes, akkor majd Ö megcsinálja  :-D  :D
Igy hát próbálom Belőle apró darabonként, harapófogóval kiszedni az információ morzsákat, hogy mi is a gond lényege, amit majd már el tudok mondani a könyvelőnek!
Mostanában számomra a legnagyobb büntetés ezt a mondatot meghallani Töle: "Drága, hivd fel a könyvelőt". Na, akkor már tudom, hogy egész nap faggathatom  :-D  Időnként meg szoktam kérdezni, hogy jó lesz, ha holnap hivom fel? Mire a válasz: "még ma". 
Szerintem szadista  :-D   :-D 

Válasz a(z) 2197-es üzenetre:

Aha, erről írtam már Neked....de ne csak azt a nőt nézzük, akinek van munkahelye, nézzük azt is, akinek nincs...menne melózni, mert a férj nem keres eleget, ez miatt jön a mindennapi hajcihő,,,," amit keresek te elköltöd" meg "mit is vettél, hogy elmegy a pénz...ha te is keresnél könnyebb lenne, meg megint fáj a fejed, ha ágyba kell bújnod"...de az, hogy otthon várja a kész vacsi, meg nem kell gyerköcökkel tanulni, játszani, mert már meg is vannak fürdetve mire hazaér....az nem számít, az nincs sehol elkönyvelve. Sőt, nincs megbecsülve sem a nő, akinek "csak" a háziasszony szerep és az anyaság jutott. A CSAK....hát ez a csak szerintem több mint elmenni hajnalban a gyárba, hazaérni és leülni egy kibontott sör mellé a tévé elé....meg hétvégén elmenni a haverokkal a meccsre meg a kocsmába.
Hajnalban kelek, készítem az Uramnak a reggelit, a teát, viszem a buszhoz, aztán haza, gyerekek ház körüli teendők.....Ő este haza, hulla fáradtan, a gyerekek rögtön körbeülik,,,kibontom Neki a sört...jön az élménybeszámoló,,,,esetleg kis tanulás,,,na meg a közös vacsi...már amennyire vacsinak lehet azt nevezni amikor csak azért akarnak enni másodjára, hogy Apával ülhessenek egy asztalnál.......de soha nem mondta azt, hogy hagyjatok már békén, a tévét akarom nézni,,,,sőt, nekem kell veszekednem, hogy ugyan,,,,mars már az ágyba,,,,meg ne hívja már vissza Őket....hihetetlen mennyi türelme van még a napi 10-12 órai meló után is Hozzájuk. Csak ezután jövök én,,,jönnek a késő éjszakáig tartó beszélgetések...mi történt melóba, mi a helyzet itthon. És ez minden este így megy....tudok mindent a munkájáról, Ő tudja én mit és mit nem. Ő ugyanúgy támogat engem, mint én Őt, ha mással nem is, hát végighallgatom....mert ki kell Magából beszélnie. Nem jár a haverokkal meccsre, tévé elé sem ül, csak, ha én is....és Magára vállalja a nagy bevásárlásokat is...nekem max hetente 1x kell kenyérért mennem. De Neki nem kell a hivatalokat járnia, nem kell hivatalos ügyeket, számlákat intéznie...teszem én, max morog, ha nem szólok arról ami épp aktuális. És veszekedik, büntet azért, ha nem azt végzem, amit épp a hétre, vagy aznapra előírt...mert a magam feje után menve nem takarítok, hanem végzem azt a munkát, amit férfiként Neki kellene meló után, vagy hétvégén. Dehát kímélni akarom. Dehát Ő is engem,,,mert majd Ő megcsinálta volna...meg nem az a dolgom....
Szolgaság,,,,,nekem egyenlő a boldogsággal....és qrva carul érzem magam, ha nincs előírás. Ha nincs kontroll...carul vagyok, mert úgy érzem, hogy fele annyit nem adok azért, amit kapok.Csak rágom magam, hogy elég ennyi? Ennyitől boldog? 
Éltem olyan házasságban, ahol azt hittem boldogságot ad, csak szimplán nőként. Ugyanaz volt a melóm, mint most, de azért a nőért soha nem adnám ezt a szolgaságot.
A cikk írója? Szerintem is féltékeny, hisz még soha nem találkozott igazi FÉRFIVAL.
Meg lehet nézni, hogy mennyire megugrott a válások száma, vajon miért? Mert annyira tisztelik becsülik egymást az emberek, annyira passzol az a folt a zsákhoz?
A barátnőm mondta, aki lassan 20 éve mindent tud rólam...: "soha nem láttalak ennyire boldognak, szerelmesnek" Ugyan mit mondana akkor, ha megtudná, hogy én térdre borulok az Uram előtt, kezet csókolok, hogy kikapok ha nem ragyog az a hülye zuhanyzó ? 
Hehe.....elképzeltem a reakcióját  :-D 

Válasz a(z) 2197-es üzenetre:

Mindig teccik, amit irsz  :-) 

De ez tetszett a legjobban: "A cikk írója is rabszolga. A karrierének a rabszolgája. Jó az neki? Vagy csak szimplán irigykedett?"

 ;-) 

Teljesen igazad van!!!

A nő hajnalban kel, elkészíti a gyerekeknek a tízórait, kirakja az aznapi ruhákat, s elmegy a gyárba hatra a szalag mellé. Fél hétkor ellenőrzi, hogy a skacok felébredtek-e /manapság ez már csak egy telefon/, s igyekszik minél jobb munkát végezni, hiszen teljesítménybér van. Kettőkor kilép a gyárkapun- örömmel nyugtázza, hogy neki még van munkája, lehet miből vásárolni. Szűkösen, de még vásárolhat. Leszáll a nagyáruháznál a buszról, s teletömi a szatyrokat. Otthon megcsinálja a vacsorát, elindítja a mosást, kiporszívóz.... szóval a napi háztartás. Lassan szállingózik a nép is. Ha szükség van rá, meghallgatja a gyerekek monológját, netán igyekszik a barátjukká is válni... mert ma szülőnek lenni kevés. Besegít a leckében vagy csak szimplán a szorzótáblát kérdezi ki,miközben vasal. Vacsora több lépcsőben, hiszen a panelben egyszerre úgysem férnek mind az asztal köré. A férj fáradt, kibontja neki a sört, s elmosogat, amíg a párja megnézi a híradót. Mikor beül mellé, próbálja noszogatni, hogy beszélj már a naggyal, nem bírok vele... Apa kelletlenül áll fel, hiszen a te fiad!... Próbálnak megküzdeni az esti filmmel, de amikor a gyerek szól, hogy anya, hangosan szuszogsz!- felriad. A meleg zuhany annyi erőt még ad, hogy az ágyat elkészítse. Mire a férj hozzábújna... éppen az órát húzza- mindjárt kelni kell. Észre sem veszi már, hogy hozzábújna...
Szóval ez nem rabszolgaság. Ez csak szimplán a lét.
S ami hiányzik a cikkből... Sarkos. Csak az emancipaci szemével levetkőztetett váz. Akkor a bevásárló és mosogató emancipált férjek nőiesek? A nők pedig zakóban férfiasak? 
Hiányzik belőle, hogy a férj tiszteli is a nőt, mert az megteremti neki az otthon melegét. A nő pedig nem rabszolgaságként éli meg, hanem a biztonságot, a letisztázott szerepeket. Tudja, hol a helye. Tudja, hogy szükség van rá, hogy a másik értékeli. Naná, hogy mindent megtenne a másikért. A férfi... a férfi pedig nem háztartási robotot vett el. Akinek arra volt szüksége... hát az a nő úgy érzi jól magát vele. Azt hiszem, hogy a férfinek is kell az az erő, ami a nőben rejtezik. A férfinak is kell az az intelligencia, ami a nőről ráragyog. 
Mindenki választhatja már manapság. A férfi a robotot magának... a nő pedig a robot létet- ha ezt akarja, ha ettől boldog. S hogy nem mindenki vágyna erre? Na és?! Ez a jó... ma már ez a jó, hogy megkeresheti zsák a foltját. 
A cikk írója is rabszolga. A karrierének a rabszolgája. Jó az neki? Vagy csak szimplán irigykedett?

"Nők – rabszolgák
Šipošová Miroslava

Ha manapság azt mondják, a nők rabszolgák, biztosan mindenki a vallással keres valamilyen összefüggést.

Vagyis azzal a tanítással, amely többek között azt hirdeti, hogy a nő a férfi alárendeltje. Én viszont szeretném Önökkel megosztani azt az élményt, amelyet egy, az USA-ban élő nőkről -- rabszolgákról -- szóló dokumentumfilm adott nekem. Minden történetben közösek voltak a következő vonások: a keresztény hitvallás, az apa-családfenntartó, az állástalan, a háztartásról és a gyerekekről gondoskodó nő-anya.

Első történet: A férfi hazajön a munkából, a nő látja, hogy megérkezik a férje, kinyitja neki a bejárati ajtót, a férfi bemegy a házba, lerúgja a cipőjét, a jobbot és a balt más-más irányba. A nő felveszi, és a polcra helyezi a cipőt, felakasztja a kabátot, amit a férfi a földre dobott. A vacsora már készen van, a nő megterít a férfinak. A férfi eszik, iszik, aztán távozik az asztaltól. A nő csak ezután eszik a gyerekkel együtt, mert a férfinak járnak a legjobb falatok, és jól kell laknia. A nő a gyerekkel azt eszi, amit a férfi meghagy nekik. Ezután a nő elmossa és elrakja az edényeket, közben viszont még be kell kapcsolnia a tévét, párnát helyeznie a férfi lába alá, és italt vinnie neki.

Második történet: A nő a hároméves kislányának a következőképpen magyaráz: azért főzünk, hogy apukának legyen finom ennivaló, ki kell mosni, hogy apukának legyen tiszta ruhája, ki kell takarítanunk, hogy apuka kényelemben élhessen, apukának dolgoznia kell, nehéz dolga van, ezért itthon segítenünk kell neki. És a kislány azt tanulja, hogyan kell szolgálnia a férfit a jövőben. A nőnek fodrászhoz kellett mennie. Természetesen a férfi vele megy, mert az asszonynak olyan frizurája kell, hogy legyen, ami a férjének megfelel. A férfi annyi tiltást, parancsot és utasítást ad a fodrásznőnek, hogy félt levágni akárcsak egyetlen hajszálat is. A nő a férje pártján áll. Ő dolgozik és fizeti nekem a fodrászt, hát úgy kell megnyiratkoznom, ahogy neki tetszik. Ugyanez érvényes a nő és a kislány ruházatára is.

Harmadik történet: A férfi a fürdőszobába megy, és a nőnek vele kell tartania. A nő kinyomja a férfi fogkeféjére a fogkrémet, megmossa a férfi haját, hátát, lezuhanyozza őt, megtörli, és a kezébe adja a pizsamát. Lefekteti az ágyba, betakarja, eloltja az éjjeli lámpát. Majd kivasalja a férfi másnapra való ruháit, és csak ezután hajtja álomra a fejét. Reggel a férfi előtt kel, hogy még egyszer átvasalja az este kivasalt ruhákat. Minden hétvégén lemossa és kiporszívózza az autót, amellyel a férfi munkába jár.

És több ilyen történet is volt! A férfi egyáltalán nem törődött a háztartás vezetésével, a nők foglalkoztak a gyerekekkel, a takarítással, a bevásárlással. A férfinak volt állása, és eltartotta a családot, bebiztosította a háztartás fenntartásához szükséges pénzt. Minden nő boldog arckifejezéssel mesélte el a történetét, és elmagyarázta, hogy ennek így kell lennie, és hogy elégedett az életével. E nők közül egy sem akart foglalkozni önmagával, a karrierjével, nem érdekelte őket az önállóság és a szabadság.

Nekem az eszem megáll ilyen történetek hallatán! Ilyen életmódban nem látok semmi értelmet, sem boldogságot (a nő szemszögéből). Olyan ez, mint az aranykalitkában: az embernek megvan mindene, de nem szabad tennie semmit. És a férfi szemszögéből? Nem tudom elképzelni, hogy ha férfi lennék, csak az én nézetem, döntésem, munkára való jogom állna mindenek felett, a partnerem pedig kizárólag az én szolgám lenne.

Nekem személy szerint társra van szükségem, nem szolgára vagy vezérre, hanem ugyanazon a szinten lévő partnerre. Tervekkel, álmokkal, önálló, talpraesett, spontán, eszes, határozott, bátor, vidám emberre, hogy érdekes legyen az élet, hogy mindig történjen valami, hogy kiegészítsük egymást...

Önök el tudják képzelni, hogy modern rabszolgaként éljenek?"

Találtam és mert nagyon régi cikk itt válaszolnék írójának..

Ma van 3 éve, hogy igent mondtam egy ezekhez hasonló szolgaságra és olyan társat, partnert szerető FÉRFIT kaptam ezért, aki napról-napra boldogabbá tesz, akinek hálás vagyok minden egyes percért...akit ma a tegnapinál is nagyobb szerelemmel szeretek. Anyaként, szolgaként, nőként....egy emberként.

Minden subnak ilyen boldogságot kívánok  :-) 

Nyakörvény, édes barátnőm  :-* 

Botlok. Versekbe, írásokba. BDSM... és más. Csak szép.  :-) 
Süle Péter
Látnom kell

Szénfekete Pokolban
Vérvörösen izzik az a pont
Izzik
Meg kell hogy érintsem
Meg kell hogy nézzem
Látnom kell hogy értsem
Ha az Ördög nyelve is éppen
Ha az Ördögé ki kell hogy tépjem
Ha kitépik ott kell lennem
Ott kell lennem hogy végignézzem
Hogy lássam csúszva, térden
Ha kicsordul is a könnyem
Ha kicsordul és vérzem
Ha mennydörögnek is az Égben
És könyörögnek értem
Látni akarom
Mert nekem azt látnom kell

Válasz a(z) 2192-es üzenetre:

Ezt ismerem na  :-P  A hangfalam...azóta sincs összerakva....meglegyintem a korbácsot Maked felett  :-D 

Válasz a(z) 2191-es üzenetre:

Mostanában nem nagyon tudok mit írni, ismételni önmagam nem szeretem,,,,az idézet, amit becopyztam, amolyan nosztalgia a részemről...napok múlva lesz 3 éve, hogy idejöttem,,,,hogy ennek a negyednek köszönhetően egymásra találtunk....és eszembe jutnak azok a pillanatok, amik talán soha nem törlődnek ki....
Pedig a BDSM szobában akkor sem igazán témába illő dolgokról beszélgettünk...inkább hülyéskedtünk. Persze lehetett akkor is témákat feszegetni, de nem a chatben...ott nem láttunk esélyt...pedig próbálkoztunk egy páran. Nem gondolnám, hogy azért nem BDSM ez itt, mert mi nők csacsogunk...
Vágyak,,,fantáziaképek...tőlem lehetne nyíltabban, de senki nem felel rajtunk kívül, megbeszéljük páran...na jó, zömében ketten, hárman...ezt megtehetjük levélben is....folytathatjuk tovább a fórumot pl versek idézésével....akkor BDSM lesz?

Válasz a(z) 2190-es üzenetre:
Éj lettem, csend a hangom,
A napot akartam, s elégett minden.
Éj lettem, álom, árnyék,
Csak te ragyogsz még,
Gyönyörű kincsem.

Vak lettem, világtalan,
Tudom, hiába vezet kezed.
Vak lettem, szemem nem ébred,
Hagyd hát gyémánt, hogy elveszítselek!

Ékszer a lelked,
Gyermek, hova rejtselek?
Ékszer a lelked,
Félek, eltöröm fényedet.

Vad lettem, bujdosó,
Veszett vérem megmérgezett.
Vad lettem, szívem nem ébred,
Hagyd hát gyémánt, hogy elveszítselek!

Ékszer a lelked,
Gyermek, hova rejtselek?
Ékszer a lelked,
Félek, eltöröm fényedet. 

Kimnowak: Gyémánt

A zene is nagyon jó  :-) 

Emberből vagyunk itt mi is a negyedben. Hallgatnak a férfiak és olvasgatják a nőcis hozzászólásokat. S néhányan dünnyögnek, hogy ez mitől is BDSM negyed. Mitől? Csak az első ugrás volt nagy. Az első, amikor szembetalálkoztam vele. Ahogy az a bizonyos szüzesség elvesztése is igen jelentős kaput nyitott ki. Biztosan nincsenek itt szende virágszálak, akik sűrűn pislognak, ha meglátják leírva azt a szót, hogy fallosz. Talán nem is tudnak ennek az oldalnak a létezéséről. A bujaság köt össze bennünket  :-) 
S nekem a legtágabb lehetőséget a BDSM jelenti. Mert mindenki elmondja, hogy semmi nem perverz, amit mindkét - vagy mindsok - fél akar. Elmondja, de mit akarhat mindkét fél? Fantáziaképeket megmutatni és felfedezni, hogy izgat... Talán nyíltabban lehet itt. Talán. Talán a fantáziaképek is bujábbak, extrémebbek. 
Soha nem jutott volna eszembe a csiklómra viaszt csepegtetni. Pedig... 
S tudjátok, egy-egy "repülés" után egészen más lesz a világ.  :-) 

"Sokszor azért nem merünk szeretni, mert félünk, hogy a másik nem viszonozza az érzéseinket. És sokszor kimondani vagy kimutatni sem merjük azt, amit érzünk, mert félünk, hogy ezzel kiszolgáltatjuk, megalázzuk magunkat, hogy elveszítjük büszkeségünket. Sok ember félti a büszkeségét, mert azt hiszi, hogy erény, pedig valójában az egyik legnagyobb akadály a szeretet útján. Hát A büszke ember nem tud igazán szeretni. Mert igazán szeretni csak alázattal lehet
A mai világban az embernek erősnek és keménynek illik lennie.
Pedig az igazi érzelem -és nem az érzelmesség- valójában hatalmas erő. Azzal, hogy érzéseinket eltitkolva, elnyomva megpróbáljuk magunkat erősnek mutatni, valójában nem erősekké válunk, csak érzéketlenekké.
Nem az a lényeg, hogy valami véget ér-e, hiszen minden véget ér egyszer. Hanem az, hogy a szívünkre hallgatva megtettünk-e mi mindent addig, amíg tartott. Nem azért, hogy valakit mindenáron megtartsunk, hanem azért, hogy amíg mellettünk van, addig boldog legyen, és mi is boldogok legyünk.

Félek magamtól, mert nem bízom abban, ha megismernél,akkor is olyannak látnál, mint ahogy a képzeletedben vagyok. Túl magasra emeltél, nagyot zuhannék, ha látnám a szemedben a csalódást. Mennél jobban látom, hogy milyennek látsz, annál jobban félnék, akár egy félórás beszélgetéstől is, amire nagyon vágyom. Nem a már
kimondott szavaimtól félek, hanem attól, amit nem tudnék mondani neked.

Félsz magadtól, félsz, hogy csalódnák benned, ha mellettem
lennél, nem olyannak látnálak, mint amilyennek a képzeletemben
élsz. Nekem Te már voltál minden, és én mindig visszatértem
hozzád. Azt szeretem benned, aki vagy.""

Betörnöd már nem kell. Hiába
minden ostor. Vagy szép szó. Úgyhogy
ne adj nékem több kockacukrot.
Vezess csak szíved jászolába.

/Németh István Péter/

Válasz a(z) 2186-es üzenetre:

Maked nem...csak tudnám miért, mikor már több mint egy hónapja be sem lépett ide....aztán meg morog, hogy nem győzi olvasni...de nincs semmi veszve Rebi, ott a Tiéd  :-) 

Válasz a(z) 2185-es üzenetre:

Háááááááááát........... van azé igazság abban, amit mondasz  :-( 

Maked *nem* engedi??? Na, akkor drukkolok neki  :-D 

Válasz a(z) 2184-es üzenetre:

Nem, nem Rebi, tényleg nincs időm és megmondom őszintén nem is nagyon látom értelmét itt fórumozni. Az eltelt 3 év alatt semmi nem változott itt, ugyanarról meg mi értelme van 66x beszélni.? A másik meg, mindezeket lebvélben is megtudjuk,,,,sőt többet,,
Ha Maked engedi, megszünik, eddig hajthatatlan..

Válasz a(z) 2183-es üzenetre:

Francba..........  :-( 

Hátha meggondolod még magad....

Válasz a(z) 2182-es üzenetre:

Márc 15-ig  :-P 

Válasz a(z) 2181-es üzenetre:

Meddig?????

Válasz a(z) 2179-es üzenetre:


Korlátok...a BDSM-ben. Még mindíg vannak korlátaim,amikre azt, hogy sosem...aztán tisztában vagyok a tudatával, hogy nincs döntési jogom, hogy ha az Uram meg akarja tenni, megteszi.
De én is félek...olvastam Rebi a blogodba,,,,a megkarikázott összezárt kisajkakról...tervben van, talán az azokhoz tartozó darabokat látom eldugva a szekrény mélyén...a fájdalom az ami elrettent...ha billogról lenne szó is...nem az, hogy örökre ott lesz majd,,,hanem, hogy marhára fájna...

Na meg korlát....idő hiányában nincs időm a fórumra, a barátokat megtalálom máshol is már...ha sikerül meggyőznöm Makedet, amint lejár az örömpolgárságim megszüntetem...és a csoportot is. Addig van még idő, használjátok ki csajok  :-P 

Válasz a(z) 2179-es üzenetre:

Akkor jóóóó. Mert én tényleg nagyon carul éreztem magam napok óta.

Vicces. Nem attól leszünk iskolások, hogy belépünk az iskola kapuján. Az első nap sem tesz azzá. Folyamatos érés az. S mindig vannak újabb és újabb akadályok, amivel küzdenek. A kapu kinyitása is csak egy szösszenet.
Ezt a korlátot párhuzamba állítani azzal, hogy ne lopj.... hááát. Azt hiszem vannak alap korlátok, amiket még gondolatban sem. Gondolatban sem lépek át, mert...
Rebeka! Azt hiszed, tudnék rád haragudni? Gyagyákos. Oka sincsen, teeee!

Nem jól érzem magam..... úgy tűnik, hogy megsértettem valakit. Pedig Isten látja lelkem, nem akartam..... Irtam egy blogot, amiben véleményt mondtam valamiröl, amit nem értek. A blogban irtak nem arról az emberről szóltak, de igy utólag átgondolva akár magára is érthette, mert olyan témáról volt szó, amiről már mi beszélgettünk. A blogot nem visszavontam, hanem töröltem. És szeretnék bocsánatok kérni. Nem akartam bántani, főleg nem Őt. És mégis sikerült. Sajnálom, hogy ilyen tapintatlan bunkó módjára viselkedtem  :-( 
 :-( 

Válasz a(z) 2174-es üzenetre:

"...kerítésként ott áll neveltetésünk, az erkölcs - ezt nem illik, nem szabad..."

Mindenki fantáziál erről, de miért nem elég egyszer átlépni azt a kerítést?
Régen átlépted már avval a négy betűvel is. A neveltetésünk már a bdsm-től is kicsapta a biztosítékot, vágyaink megélésének egyedül a korlátoltságunk szab határt.

Válasz a(z) 2174-es üzenetre:
Ez az ing nem a Tiéd  :-) 
Szerintem tedd le gyorsan  :-) 

Alapból azt feltézelezem, hogy egy DOM felelősséggel bír a subja felé. Hogy egy DOM értékesnek tartja a subját. Hogy egy DOM tudja, kincset kapott a subtól.
Használtatás... Biztosan többen fantáziálunk arról, hogy egyszerre több férfival. Hogy minden résbe jut valaki. Hogy mindegyik markomban van valaki. S minimum alacsony kerítésként ott áll neveltetésünk, az erkölcs - ezt nem illik, nem szabad. A nagyon bátrak elmennek swingerbe  :-)  Sokakban marad a motoszka... tabu. 
A szerencsések megismernek valakit, akinek minden gondolatukat elmondhatják, minden borzongásukat megmutathatják. A legarcpirítóbbakat is. Talán fantáziálhatnak együtt. Talán élvezhetnek is közösen a szárnyalások során. 
A legszerencsésebbek- szerintem legszerencsésebbek- akadnak olyanra, akinek felajálnhatják a bármit. Mert nem buta báb, hanem megtalálta azt, akinek odaadhatja minden porcikáját. Óóóó! Nem csak a testét, a gondolatait is. A legrejtettebb zugokat is. Mert bízik benne, talán jobban, mint önmagában. S mert ez a legnagyobb kincse amit adhat NEKI. 
A Valaki pedig tudja, mit kapott. Értékeli, őrzi, megbecsüli. Óvatosan tapogatja a rejtett zugokat. Megleli a közös kéjvirágok lehetőségét. S talán meg meri lépni azt is, ami csak a fantáziában működött. Átveszi ezzel a felelősséget is. Nem azért használhatnak, mert erkölcstelen vagyok, hanem Érte, Neki teszem meg. 
Sarkított? A négybetű az én olvasatomban soha nem lehet öncélú. Hiszen a bizalom eleve kétemberes dolog. Adják és elfogadják. S bármilyen mélyre lehúzhat az örvény, mert ott van Ő és felemel. 
Hát így...  :-)  Használtatás nekem így  :-)  Mert a négybetű is feltételezi azt a szót, hogy tisztelet  :-) 

Válasz a(z) 2171-es üzenetre:
Ez nagyon jó.

NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDENKINEK!
MINDEN KEDVES DOMNAK EGY ROSSZ SUBOT ÉS MINDEN ÉDES SUBNAK EGY IGAZI DOMOT!  :-) 

DRÁGA NYAKÖRVÉNY ÉS REBI, KÖSZÖNÖM NEKTEK AZ EGÉSZ ÉVES GONDOLATAITOKAT, KÍVÁNOK EZERSZER ENNYI ÉLMÉNYT ÉS SZERETETET NEKTEK A KÖVETKEZŐ EGY ÉVRE.
AZTÁN MÉGTÖBBET, CSAK GYŐZZÉTEK SZUFLÁVAL  :-P 
JÖVŐRE TALIZUNK, ADDIG IS MILLIÓ CSÓÓÓÓÓÓÓK  :-* 

Somlyó György: Mese arról, ki hogyan szeret    

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán , amely széttépi
azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,
amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők
útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,
hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába
nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke
a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik általa.

Válasz a(z) 2169-es üzenetre:Háááát! Ha nem lett volna egyértelmű, én nagyon szeretem aztat a kencét.  :-)  
Már az sem utolsó, ha mentholos samponnal mosol hajat és netán kényezteted magad a tus alatt  :-)  Vagy csak nekem jutna ilyesmi eszembe? 
A legjobb puncitágító szer szerintem a felfokozott izgalom. Amikor nem lehet csak úgy laca-faca módon élvezni, hanem húúúúzóóóódiiiiik... sokáig. Na, olyankor természet anya bőven adja a sikosítót  :-) 
A lélekröpték pedig igen jól megférnek a kéjpraktikákkal  :-) 

Válasz a(z) 2168-es üzenetre:

Ha nem irnak a pasik, mit csináljunk?  :-D 
Amugy meg magukra vessenek  ;-) 

Van olyan fórum is itt, ahol éppen a BDSM-praktikákról van szó  ;-)  De ezt valamiért jobban szeretem. Ott is beszélnek nyiltan dolgokról  :-P 

Mentolos kenöcsre visszatérve: amikor a cset szobában szóba hoztam, nem egy domináns pasi kezdte súgva kérdezni, hogy na meséljek csak erröl, mert ezt még nem ismerik  ;-) 

Nyitnunk kéne tán egy felvilágositó fórumot???  :-O 
 :-D 

Olyan lelki levelesláda lett ez a fórum. Nőcis  :-)  Subos  :-)  Én szeretem. Így is szeretem. Azért töprengőzök itt... néha.
Gyakorlati dolgok.   :-D  Le tudjuk vetkőzni a prüdériát? Szeretem olvasni, mikor Varnyu ír az erotikus élményekről. Bár érte már az a vád, hogy miért teregeti ki az intim hálószoba titkokat. 
Még soha nem láttam egyikőjüket sem, de tisztelem a nyíltságot, a kendőzetlen és tiszta őszinteséget.
Kellemes emlékeket sodort, mikor a mentholos krémről írt. A punciba - bár én jobb szeretem ezen a fórumon a pina szót  :-P  . 
Azt hittem, legalább ezen az oldalon ismert ez a dolog. Kámforos, mentás testápoló esetleg kenőcs, mint a gyönyörök fokozója. 
Mert előbb a meglepődés, hogy fagyasztóban érzi az erogén porcikáját az ember lánya. Aztán a tűz forrósága.... és hajaj! A kéjfokozó.  :-) 
Szóval valami ilyesmi gyakorlati elmélkedésre is szükség volna... asszem  :-) 
alvás helyetti töprenkedős  :-D 

Válasz a(z) 2166-es üzenetre:

Irigyellek.... és tanulhatnék Tőled. Mer én nem tudok a szakmám iránt alázatot érezni. De hát többféle szakma is van  :-)  És nem biztos, hogy mindben köll alázat  :-) 

Az Élet elött igen, ott talán tudok.....néha....nem mindig..... az állatok, a természet felé igen. Az emberek már nekem nehezebb dió  :-( 

Alázat lenne? Nem is tudom. Akkor a szakmám iránt mit érzek? Nap, mint nap a munkám iránt mit érzek? A többi ember felé mit tudok küldeni? Ha érzem, hogy érinteni akarom ŐKET. Mi az, ami a réten fűszálat rágcsálva, felhőbe burkolva a világmindenség részévé tesz? Mi az, amire az ÉLET szentsége tanít? Sorolhatnám...  :-)  
Talán alázat segít a gúzst elviselni. Talán alázat teszi könnyűvé a fájdalom terhét is. Talán alázat hajtja fejemet az ágyékára. Talán...
Bárminek is nevezem, erő, amely felemel. Erő, amelytől megsemmisülök... s mégis vagyok. 
Így, ebben a mélységben hány embernek adhatom egy emberöltő alatt?

Válasz a(z) 2164-es üzenetre:

Alázat

Szorits. Köss gúzsba. Törj össze.
Tégy mozgásképtelenné.
Hogy a kötelek oldása után se
tudjak felállni többé .....

Kérlek, vedd el az akaratom.
Neked ajándékba adom ....
Fogadd el tölem
térdelő alázatom.

Naponta előtte térdelek. Óóóóó, nem kénye-kedve szerint. Csak egyszerűen azért, mert jó. Egyszerűen azért, mert ott a helyem. Sokszor nem tudom, mi ebben a perverz. A jószága vagyok, ő pedig a Gazdám. Nincs ebben semmi faxni, csak mindennek helye van. Hogy lealacsonyítana? Hiszen szeretem, s adnék neki bármit. Hiszen szeret,s érték vagyok neki, vigyáz rám. Nem csak a bábu alázatát adom, hanem az erőmet. A dominanciám. Azt, ami tovább löködi az életet. Miért kellene lemondani róla? Amikor a korbács rajzolja a csíkokat a hátamra, semmi vagyok. A mikor a hátam csíkjai festik a gyönyört az arcára, minden vagyok. Amikor hajamba markolva szorítja torkomra az ágyékát, tehetetlen semmi vagyok. Amikor torkom lüktetése kéjt szív ki belőle. mindenné válok. S mikor engedelmesen fejet hajtok a kirótt feladat előtt, semmi vagyok. Amikor a feladat terhe alá teszem a vállamat, minden vagyok, magam is erővé válok.

Válasz a(z) 2162-es üzenetre:

Ennek most nagyon megörültem. Nagyon szeretem a Joy Divisiont. Köszönöm:).

Szív és lélek
(Heart And Soul)

A pillanatok elárulhatnak minket
Egy utazás egy út a nap felé
lélektelen pusztításra hajló
Jó és Rossz vív háborút
helyemre lépsz a játszmában
szánakozó szemmel figyellek
és alázattal kérek bocsánatot tőled
egy fölénk magasló óhajjal
együtt ég szív és lélek

egy mélység mely túlélte a teremtést
minden bolondok cirkusza
alapok mik túléltek minden kort
majd gyökerestől kivágattak
mindeme jóság felett a terror
egy zsoldos kéz szorítása
visszatér majd a vadság, jó okból
onnan nincs visszaút végső számadásra
együtt ég szív és lélek

lét - nos, mit is jelent
legjobb tudásom szerint létezem
a múlt immár jövőm része
a jelent már nem tartja kezem
együtt ég szív és lélek

Ian Curtis

Mi is Boldog és Békés Karácsonyt Kívánunk Nektek  :-)   :-* 

Boldog Karácsonyt mindenkinek  :-) 

Békességet,boldogságot,
Csengőszót és gyertyalángot!
Ajándékot,szeretetet
Áldott,Boldog Ünnepeket!!!

a

Végy egy Ezt-vagy-Azt,
emeld föl a szívedig
s vigyázva tedd le.
FÁ

(ha jól irom a nevet...)
Edit Templeton: Gordon

Ma olvastam el..... 
Ki olvasta már?????
 :-) 

Köszönöm,helyretételt.:)Nekem jó ha csak lépkednek úgyis:) lassan,finoman,óvatosan:) Amire kéne sosem emlékszem pontosan  :-P   :-D 

Válasz a(z) 2154-es üzenetre:
IMA

léptedért lettem:
utad vagyok - célod nem
Lassan fuss rajtam.
Fodor Ákos

Naaagyon szeretem a haikuit  :-) 

Léptedért lettem.Utad vagyok,célod nem.
Kérlek,lassan lépj rajtam.

/lehet rosszul emlékszem?ez maradt meg bennem  :-)  /

Válasz a(z) 2151-es üzenetre:

Fura............ de ezt már biztosan irtam valamikor... na, nem baj...
Évtizedeken keresztül utáltam azt a szót, hogy az *uram*. Nem is használtam....
A fene gondolta, hogy egyszer még *nagybetűvel kezdve* fogom mondani  :-) 

Fodor Ákos: Ima

Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz rajtam bármikor
oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan
bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz,
érintésedre-nyílóan, könnyen, zajtalanul.

Én úgy érzem, hogy *csak* rajtunk múlik. Hogy ezt a tartalmat, ami a belőlünk áradó szeretetből, tiszteletből, alázatból töltődik fel, ne engedjük holmi semmit érő, hazug tartalommal megtöltve érvényesülni.
Én, ha Makedről beszélek is sokat titulálom Őt Uramnak. Pl egy abc-ben " az Uram ezt szereti", vagy "sietek, mert jön az Uram",.....És örülök annak, hogy mert *tudom* természetesen kiejteni ezt a mindent érő jelzőt, mások, "idegenek" teljes természetességgel fogadják. Persze hozzá kell tenni, olyanok, akik házasságban, kapcsolatban élnek, akik szintén tisztelik a párjukat. És minél többször mondom így, annál többször reagál a másik is eképp. Pl a barátnőm, aki mindíg a mevén nevezte a férjét, akinek gőze nincs arról, hogy én másképp értelmezem azt, hogy férfi és nő, Ő is egyre többször azt, hogy sietek mert jön haza az uram. Persze a tartalomban az összetevők nem ugyanazon mennyiségben mozognak, de akkor is, mégha Ő viccesen is jegyzi ezt meg, akkor sem lenézően, akkor sem gúnyosan, értetlenkedve. És azon vagyok, hogy tőlem ne így fogadja, hanem a számomra legtermészetesebb értelmezésként.
Az, hogy én azt mondom Uram, az több egy egyszerű szexuális játéknál, több egy egyszerű, bár mély szerelemnél, számomra több, Maked számára meg talán már a *MINDEN*. Én igyekszem, hogy a minden legyen.
Vagyunk itt páran, sajnos nagyon kevesen úttörők, akiknek segítenünk kell a tartalmat, a minőség és a mennyiség szempontjából megismertetnün. Azt a szót, hogy Uram, Gazdám, a belőlünk áradó valójában bemutatnunk, elfogadtatnunk.
Hát nem ezt tesszük csajok?
"Előbb a nagyok fejében kellene rendet teremteni? "
Igen ott! És nekünk *nagyoknak* a kicsiket így kell nevelnünk.
Szép hetet Nektek  :-* 

Válasz a(z) 2149-es üzenetre:

*Régen természetes volt, ha a feleség "Uramnak" szólította a férjét. Aztán kiveszett belőle a tartalom. S most arra néznek furán, aki tartalommal töltve tudja mondani ezt a másiknak*

Na itt kaptad el a lényeget!!! A történelemben (nem is olyan régen...) volt olyan időszak, amikor ez természetes volt. Miért ne lehetne most is azzá tenni?? Ennek egy része rajtunk is múlik, az "úttörőkön"  :-) 

Hmmm... ott látom a gondot, hogy erről még mindig csak pironkodva sem illik beszélni. elönt bennünket tenger sok információ a sajtóból, médiából.... Oszt mi van? Irulnak-pirulnak jó esetben. Szidják és ájtatoskodnnak a rosszabb esetben. És természetesen ott nyihognak köztük a gyerekek, a felnövekvők. Akik honnan is lehetnének tisztában az egész gyönyörűségével, ha sok hálószobában csak a be-ki működik. Ha működik. 
Meg kellene tanulni ezt is. Hogy van ennek kultúrája. Hogy létezhetnek vágyaink. Létezik a testünk, amely műxik valamilyen módon. Létezik a fantáziánk, amely képes fűszert adagolni a vágyakhoz. S létezik összhang, amikor a fűszer és a vágyak tökéletessé válnak együtt. 
Pironkodhatunk. De miért nem lehet elmondani pl azt, hogy maszturbálni jó. Miért nem lehet elmondani, hogy mi az, ami már túllép az elfogadható határán. Őszintén. Nem álszenteskedve. Óóóó, tudom, hogy ez az elfogadható... ez nagyon kényes dolog. De... talán túl vagyunk már a sötétben paplan alatt egymásra vetődésen. Előbb a nagyok fejében kellene rendet teremteni? 
Szélsőségek voltak mindig. Lesznek is. Régen természetes volt, ha a feleség "Uramnak" szólította a férjét. Aztán kiveszett belőle a tartalom. S most arra néznek furán, aki tartalommal töltve tudja mondani ezt a másiknak. Hogy is van ez?

Figyelek  :-) 

Válasz a(z) 2146-es üzenetre:

Essen a fene a társadalomba, ha igy viszonyul hozzá. Én nem tartom magam perverznek. Nálunk a BDSM olyan, mint a só - ha már ma kulináris hasonlattal éltünk  :-)  Kicsi kell az életünkhöz, nem szoktuk agyon"sózni" vele. De kell.
A párom az élettársam és az Uram is. Ezt ketten tudjuk. De nem azért, mert bármi szégyelni valót találunk benne. Hanem azért, mert nem *látványosan* éljük meg ezt. A hétköznapokban sok mindent megbeszélünk. Nagyon ritkán van, hogy *csak* az Uram dönt. Söt, sokszor tanácsot is szokott tölem kérni. Ettöl még nem esik le a képzeletbeli *dom-aranygyűrű* az ujjáról.  :-) 

Ahhoz meg, hogy mit csinálunk az ágyban, senkinek nincs köze.
Még akkor sem lesz, ha ne adj Isten, egyszer valamelyik ijedősebb idős szomszéd kihivja a zsarukat, mert azt hiszi, hogy ölnek  :-D 

Válasz a(z) 2145-es üzenetre:

Vigyázni kell a hasonlatokkal, gyakran tévútra terelhetik a használójukat, ettől függetlenül egyet kell, hogy értsek veled, azzal az apró módosítással, hogy a szex marginális részét képezi a párkapcsolatnak, és ha nem tudunk zöld ágra vergődni a párunkkal ilyen téren, az bizony a minden más területen kiválóan teljesítő kapcsolatunk rovására mehet.

Rengeteg dolog van, amit nem tolerál a mai, önnön magát a felvilágosultság téves képzetébe ringató társadalom, így jómagam nem lepődöm meg, amikor már-már leprásként tekintenek a bdsm-et űző, egyébként becsületes és dolgos emberekre.

Néha nézek nagy szemekkel... két ember életében a szex valóban elhanyagolható kézlegyintés? Mert szeretem a társamat és az a fontos. Az élet minden más területén jól megvagyunk. Én is a barátnőmmel... nem kívánok vele ágyba bújni, igaz az életem párjának sem tekintem. Viszont az élet minden más területén jól megvagyunk. Még több is, mert lányos szemérmességgel ugyan, de a szexről is beszélgetünk.
Gyerekcipőben jár ez nálunk. Nem illik a hangszernek szóvá tenni, hogy milyen zenét is szeretne hallani azokkal a bizonyos zónákkal. Sok hangszer a zónáival sincsen tisztában. Ha egyszer a fantázia birodalmában merek utazni. Ha van zenész mellettem, aki zenélni szeretne. Ha.... Miért csak a be-ki gyötrelmét ismeri sok ember? 
A bdsm tényleg csak fűszer. Az alapokkal kellene előbb tisztában lenni. Amíg nem tudom, mi módon teszem be a kacsát a sütőbe... hiába nyúlok a fűszerekhez. 
Érdekes, hogy a hasukat szerető ínyenceket senki nem tekinti perverznek. Pedig vitathatatlan, hogy nagyobb élvezettel halmoz el egy töltött pulykamell, mint a margarinos kenyér. Igaz, a vége mindkét esetben a jóllakottság érzete.  :-) 
S arra sem néznek ferde szemmel, aki nem a sült hússal fog jóllakni, mert a karfiolt jobban kedveli. 
Hát az erotikát is tanulni, tolerálni kellene. A konyhaművészet egyre szerteágazóbb, igényesebb. Pont a hálószobában ragadunk le a zsíroskenyérnél?   :-P 

Bocsi, elfelejtettem fizetni  :-)  Remélem már látható újra a fórum...

Sziasztok nem vagyok, nagyon toppon ebben a műfajban de egyre nagyobb az érdeklődésem után. Vidékről jöttem Pestre, nagyon sok mindent magam megtudok csinálni, ha szeretnétek valamit készíteni keresettek bizalommal.

Válasz a(z) 2141-es üzenetre:

Jaja.... Nagyon nehéz azzal szembesülni, hogy az ember az elején tkp. egy vágyképbe szerelmes teljes vehemenciával (és vaksággal).
Aztán, amikor az élet feladja az emberre a szemüveget, akkor látja meg, hogy a másik is gyarló ember..... Nehéz ilyenkor a másiknak "megbocsátani" ezt. 
És magunknak meg azt, hogy megint elvakulva választottunk  :-)