Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem? Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!
A vágy az, ami simogat, hozzáhajol, átölel, s megcsókol..
A vágy az, ami széjjeltép, körmeit húsomba mélyíti, mégsem fáj…
A vágy valami különös dolog. Hogy honnan indul valójában? Nem tudhatom!
Csak azt tudom, hogy valami mélyen sejlő, különös érzés vesz magához,
Lassan végigfut a gerincemen, s felszökik agyamba.
Majd, mint éhes farkas betölti egész testem s elragadja.
A vágy lehet lopakodó, selyemérzés, hűs szellő, s pironkodó,
Lélektöltő, felemelő, majd lassan leeresztő édes érzés.
Apró hangyaseregként futkoshat testemen, kedvesen, s nem kellemetlen,
Csalhat jelet a kislábujjamon, csintalan szaladva homlokom felé.
A vágy megtestesülhet, szép női alakban egyesülhet, s megszépülhet,
De lehet tárgytalan, égő érzés, s nincs benne személyítés, csak önmaga van.
Ha akar, önző módon elrepülhet, s magammaradást kikacagva néz rám.
Én mégsem haragszom reá, hisz itt volt velem egy pillanatra.
A vágy beteljesülhet, édes-lángoló érzésként felemészthet, s akar, hát hamuvá éget.
De nem bánom, leszek rőzse, vad éhét elégítve, emésszen meg teljesen.
De lehet szép is hozzám, összefonódva lelkem oltárán, velem egyesül szeretetben.
Eggyé válva, s nem szétszakadva, egymás kebelére hajtva, ringatózunk kedvesen.
A vágy oly jó, ha kéjjel egyesül, testem testedben elmerül, s ringó mozgással tudatja,
Mi a vágy óhaja, s kéri, követeli szertelen, hol harapva vállam végtelen,
Hol csak aprócska sóhaj repül, majd sikításban tör elő, néha meg szaggatott zihálásban jön elő,
De akkor ott egy pillanat, ahol női és férfi lélek megszakad, s megáll az idő…
Szép teste akkor összerándul, s nem fájdalom ez neki… mert vágya beteljesül!
(Williamspear: A vágy - copyright)
#csizmaskandur:
Jól kimoderáltál, pedig semmi bántót nem írtam, csak legfeljebb a hiúságodat kaparta a válasz.
Ezek után szólj egy szót arra, ha ignorálnak... És arra a litániára is emlékszem, amit arról írtál, hogy merészelt valaki téged kimoderálni...
Tényleg hagyjuk. Már én is hagyom.
:napersze:
Drága Csizmás! :*
Először is, honnan a búbánatból veszed, hogy senkit sem érdekel? Legalább 20 embert ismerek személyesen, aki rendszeresen elolvassa a blogokat. Mindegyiket. Akkor a tiedet is. És csak hasraütve is, a nagy számok törvénye alapján van még minimum 200, akit nem ismerek és elolvassa.
Az már más kérdés, hogy reagál-e. Van olyan is, amikor tetszik, de az ember nem nyomja meg a gombot. De olyan is van, hogy hát csak néz hogy emmegmiez. :D :napersze:
Na meg olyan is van - mint eme mű -, amihez nemigen lehet érdemben hozzászólni, függetlenül attól hogy tetszett-e. (Nekem speciel nem tetszett, de ez szubjektív. Szívesen megindoklom, miért, de most nem ez a kérdés.)
A másik téma, hogy a blog alapvetően egy önző műfaj. Nem a nagyérdeműnek íródik, hanem magadnak. :D Vagyis a küldetésed azzal már beteljesült, hogy megírtad, elégedetten hátradőlhetsz. :D
És akkor a végére, ami a bögyömben van a berzenkedésedet olvasva.
Mielőtt kritikával élsz mások aktivitását illetően (és ezt több, a közösségi létet kritizáló bloggernek is üzenem!), ugyan nézd már meg, hogy te milyen aktivitással fordulsz mások írásai felé? Elmondom. Leszarod. Leszarsz másokat. Nézd csak meg az érdemi hozzászólásaidat bármelyik bloghoz, fórumhoz, bármihez. Speciel hozzám november közepe óta nem volt egy kedves (vagy kedvetlen) szavad. A fórumodba még verset is írtam, magasról leszartad azt is.
Ezenkívül minden szökőévben lépsz be egyszer, akkor is csak hallgatsz nagyokat.
Akkor mégis milyen alapon viszonyuljanak hozzád másként?! :napersze:
