hirdetés
Simple vásárlói tájékoztató







Újabb dilemma

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > ninive > 11

hirdetés

Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


ninive blogja


Szösszenetek
Ami éppen foglalkoztat.
« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Újabb dilemma
#11 (2019-09-02 22:39:33)

...

Nemrég megint kaptam néhány kedves levelet, amelyekben arra biztatnak, írjak...

Régi, publikálatlan történet is akad még szép számmal, de született néhány új is, a hosszú lábadozásom alatti kalandokból merítve élményt.

Az első volt a "RendhagyÓ".

https://www.eropolis.hu/city/blog/ninive/5/  

Szeretek írni, ha még élne a régi amatőr irodalmi oldal, talán megint  ott tenném, de feloszlott, és a tagok, is szétszéledtek. Maradt néhány barát, és mostanra idősebb mentor. 

Megint újabb dilemmával szembesültem, ilyenkor le kell írnom, vagy elmondanom valakinek. 

Meséltem már az itteni négy  év alatt kialakult  cinkos kapcsolataimról, és a beszélgetéseimről is  néhány potenciális partnerrel, akik időnként becsúsztak.  Kivétel nélkül vállalható, és érdekes emberek, akikkel jól érzem magam.  De...

Valami mindig hiányzik, vagy túl sok, vagy kevés, ami  lehet a potencia,  szabadidő, vagy csupán mást akarunk egy ilyen kapcsolattól.
Volt olyan, akit azért kellett leválasztani, mert többet akart, és nem értette meg, hogy most nem célom a komoly kapcsolat.

Véleményem szerint a nagy kor, társadalmi, kulturális, szexuális igénybeli különbségek ellenére létrejött kalandok, emlékezetes liezonok maradhatnak, ha a vágyak mégis belesodornak.

Az egyetlen férfi, akivel  hosszabb ideig tartott a forró, kizárólagos  monogám szeretői viszonyom, (pechemre ő is) családalapítás előtt áll még, és  közel húsz évvel fiatalabb nálam. Úgy védekeztem ellene ( önmagam ellen), hogy a második hónapban  beiktattam még egyet. És pár hónappal később még egyet...   Őt, már három éve az általam generált szélnek eresztettem. Maradtak páran,  be-  ki- is vitorláztak néhányan.

Amikor megoszlik a vágy, a szeretet, nem fáj úgy. 

Szépen megtanultam imádni  őket, és időnként elhajtani. "Navigare necesse est" -  Harminc felett már ideje lehorgonyozni szép lassan, de én már felszedtem a vasmacskát, és szabadon szelhetem a tavat, vagy óceánt,  hagyva, hogy a fuvallatok, esetleg hurrikánok új tájakra sodorjanak.  Megengedhetem magamnak, hogy időnként ismeretlen, mégis ismerős vizekre vetődjek, de már megváltoztak a viszonyok.  Nincs számonkérés, hiszti, ultimátum. Van türelmetlen-türelem, elfogadás, elengedés. A kompromisszum kölcsönös, és korrekt, nem kényszer.

A szűrőm finomítása következtében egyre kevesebb az új aspiráns. Élvezem, hogy időnként felbukkannak titánjaim,  mert "bevillantam, és jó lenne megint összebújni, borozni, együtt tölteni pár napot, éjszakát, vagy többet, de ha nekem szottyan kedvem velük rosszalkodni, szinte mindig találunk közös nevezőt  

Tudod, az ember elszokhat a partnerkapcsolattól,  az intimitás szüneteltethető, amikor megváltozik az élethelyzet, a szexet is hibernálhatjuk, csak minél hosszabb az idő annál  bizonytalanabb a visszatérés. Nem érdemes, összezárt lábbal várni, a legnagyobb Ő-re, mert azt a férfit, akit megálmodunk, nem sűrűn mutatják be egy társaságban,  nem köszön ránk az utcán naponta, és a szórakozóhelyen, vagy buliban sem mindig ő kér fel táncolni.  

Amikor idetévedtem, úgy terveztem, mint talán a legtöbben, hogy majd találok valakit, és reméltem, hogy a netes ismerkedés eszköz lesz számomra, amely kinyitja a kaput arra a világra, amelyről azt hittem már nem az enyém, olyan régen bezártam. 

Az itt megismert férfiak és nők ráébresztettek arra, hogy világi élet is pezseg. Pláne látom most, hogy túl vagyok az első eropoliszos  találkozón, ahol nagyon szimpatikus emberekkel töltöttem el pár órát. Rengeteget nevettünk, jó volt hallani a történeteiket, és észrevenni hogy mennyire fontosak egymás számára is.  Eddig nem láttam így, ilyen közelről. 

Az éteren túl, ugyanúgy a felszín alatt zajlanak a számomra érdekes események mint a lila-városban, csupán nehezebb észrevenni a jeleket, és nehezebb küldeni is azokat. Itt mindenki tudja, hogy valamilyen hiány generálta vágy miatt vagyunk itt. Odakint ez nem látszik, de fokozatosan edzettem receptoraimat,  beletanultam a gyakran alig érzékelhető, máskor nyilvánvaló adások vételébe, és a  régi énem is visszamerészkedett.

Nyár derekán mindenki dolgozik, aki éppen nem nyaral. Családomban,  ismerőseim közül, egyedül  én erősítettem  a  semmittevők táborát négy teljes hónapra, így amikor már bátran  mászkálhattam volna, akkor déltájban ritkán akadt sétapartnerem, akivel  egy kellemes kertes teraszon elidőzhettem volna, a balkon helyett. Néha valamelyik gyermekem, máskor, egy ismerős kísért el, de többnyire egyedül ültem  be az előírt gyógytorna, és séta után ebédelni, vagy egy jegeskávéra. Nem szeretek bámészkodni, ezért ilyenkor viszem magammal az epub könyvtáramat.  Élvezve a kellemes szellő és napsütés simogatását amit nélkülöztem  hosszú időre.  Aznap éppen Bukowskival randizva észre sem vettem a felettem magasló árnyékot. 
- Szép napot! Megengedi, hogy leüljek?  - Megnyerő kellemes külsejű negyven feletti férfi mosolygott rám. Csodálkozva intettem  szemben lévő székre szótlanul.  A  mankómat gyorsan, de feltűnően arrébb helyezve jeleztem, hogy nem ismerkedési szándékkal szólózom.  

- Ne szabadkozzon - Már-már vigyorogva ült le, és folyamatosan mondta - Itt dolgozom a szemközti irodaházban, és figyelemmel kísértem önt már két hete.  Ma észrevettem,  hogy eldobta egyik támaszát, és  bátorkodom meghívni arra, amiért most egyedül jött ide.
Nem akartam pofátlanul ebédet rendelni, pedig éhes voltam, így a jegeskávé mellett voksoltam, ami felér egy étkezéssel is.
Meglepett,  hogy a "a három  fiatal testőrt, és a hercegnőt "  milyen részletgazdagon írta le emlékezetből,  ezért büszkén mutattam be neki népes családomat. 

Már  nem ülök be mindennap,  már nincs szükségem pihenésre séta után,  már csak akkor jövök, ha megbeszéljük. Letudtam egy járás maratont, a szexteszten is túl vagyok  (sajnálatomra nem vele), mert bár sokat sétálunk, beszélgetünk,  néha elakad a szavunk, de a pár perces csendek, csak közelebb terelnek egymáshoz. A rengeteg közös érdeklődési felület ellenére, mégis  az ismerkedés fázisában rekedtünk. Szívem szerint felpörgetném  az eseményeket, de az életben nem a szex a központi téma. 

Ilyesmi nem fordult velem elő nagyon régen. Szólítottak ugyan már meg szórakozóhelyen is, utcán is időnként érdekes szituációk alakultak ki,  de hárítottam. Tartok attól, hogy rossz ómen lehet az, hogy több, mint harminc éve,  az első és egyben utolsó ex-férjemet is  így ismertem meg. 
A 86-os a busszal jártunk dolgozni mindketten, egy időben.  Reggelente mindig frissen, és vidáman indultam el,  mert szerettem a csodás panorámát,  a Gellért hegyet, a Várat,  a Halászbástyát, és a a másik oldalon a Dunát. A munkámban is mindennap új kihívásoknak kellett megfelelnem, amit felettébb élveztem.   Ha volt hely beültem az ablak mellé, hol egyik, hol másik oldalon. Csak egyszer vettem észre, hogy a tekintetemet fürkészi a jóképű férfi, és azzal a sokak számára ismerős, akaratlanul  szégyenlős mosollyal fordultam el, amit a félreérthetetlen tekintete váltott ki belőlem. Aznap  elfelejtett leszállni a munkahelyénél, hogy elmondhassa, szépnek talál, és üljünk be valahova, megbeszélni, hogy régóta figyel, mert a szomszéd házban lakik, és hazáig követett is egyszer.  
 
Nem tudom, vajon most mondjam el újdonsült, de már nem ifjú titánomnak, hogy milyen vagyok valójában,  vagy még várjak-e (és mennyit). Az is megfordult a fejemben, hogy a kedvéért lezárok mindent,  amitől azért tartok, mert  a nyitott, cinkos kapcsolataim segítettek a lábadozás buktatóit  is elkerülni, és hiányoznának.

Fiatalkoromban gyakorlott hídégetőként, profi főnix effektusokat produkáltam,  ha döntéseim következményei,  vagy tőlem független események az életem átszervezését igényelték, de a szenvedélyért is.  Mára ez is változott. Már/még nem szeretnék elhamarkodottan lépni, és azt sem  nem tudhatom, meddig jutunk el. Bármi esélyes, mert vonzódom hozzá annyira, hogy... Az is kérdéses, hogy ha elmondom neki, nem fog-e elfordulni tőlem, vagy éppen ezért, esetleg ennek ellenére marad mellettem.

Szerencsére nemsokára  nemcsak az itthonról beküldhető, vagy a telefonon is gyorsan elvégezhető könnyebb feladatokat látom el, hanem újra kimehetek "terepre" is, ezért kevesebb időm jut majd ilyesmiken rugózni, talán az lesz a legjobb, ha hagyom  őt  gombolyítani az ismerkedés fonalát, és amikor terítékre kerül a szex, akkor tájékoztatom. Addig pedig tovább találkozunk,  de a cinkosaimmal sem szakítok, hiszen nem jelezte még azt, hogy mit is szeretne tőlem, velem. 

Ez az újabb dilemma, talán az elsőt is übereli, segít megoldani.

https://www.eropolis.hu/city/blog/ninive/3/  

...

Nincs hozzászólás. |

Hozzászólások



hirdetés










A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.