hirdetés
Simple vásárlói tájékoztató







Az utca embere

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > harley-quinn > 6

hirdetés

Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


harley-quinn blogja


Harley világa
Minden, ami én vagyok, amit gondolok, érzek, teszek vagy nem teszek. Meg ami az erkélyen történik. Esetleg másutt. Vagy éppen nem történik sehol semmi. Csak elképzelem. Vagy álmodom. 
« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Az utca embere
#6 (2019-08-20 17:31:14)

Augusztus 19-én természetesen dolgoztam. Amikor az ügyeleti beosztás készül, mindig azok élveznek elsőbbséget a hosszú- vagy kevésbé hosszú hétvégék nem munkával való töltésére, akik férjükkel, feleségükkel, párjukkal, szerelmükkel, barátjukkal, barátnőjükkel elutaznak pihenni, vagy nagycsaládosok. Így van ez rendjén, én szívesen tartom a frontot ezeken a napokon, mert ilyenkor valami mindig más. Van egy pici különleges hangulata, finom, fűszeres aromája a bent töltött időnek, és a létszám is jóval kevesebb,  hülyülni, dumálni, lelkizni és ugratni egymást szinte kötelező. Ha elég csendesek az órák, akár olvasni, filmet nézni is lehet, mivel semmi előre megtervezett program, esemény nincs, csupán a hirtelen beeső problémákat kell megoldani. Abban jó vagyok, és szeretem is a kihívásokat, főleg, amikor egyedül az én kezembe kerül egy döntés meghozatala, a teendők lebonyolítása. 
A tegnapi is egy ilyen nap volt, bár ez most kevésbé sikerült eseménytelenre. Melegfront. 
Miután lejárt a műszakom, fáradt, csupán lassú gondolkodásra képes aggyal mentem lefelé a lépcsőkön. Lent egy biztonsági őr haverom még szóval tartott, kicsit fűzte az agyamat, bár tudja, hogy totál hiába, de kedveli bennem, hogy nem nézem le csupán azért, mert pár szinttel és némi tudással lejjebb dolgozik. Hja, én nem feleljtettem el, honnan jöttem, és soha nem is fogom, nekem az emberben maga az Ember számít, nem a diploma, autó, pénz, pozíció... Mindenki munkája fontos, értékes, nem létezhetnénk egymás nélkül, mert amit én tudok, azt a másik nem, de ugyanez fordítva is igaz. És azt is jól tudom, milyen sárból várat építeni. 
Szóval, váltottunk pár szót, kacagva, de határozottan századszor is nemet mondtam egy közös kávé elfogyasztására irányuló meghívásának, és ő századszor sem sértődött meg, és ezt igencsak kedvelem benne. Az órámra néztem, majd a telefonomra pillantottam, hátha időközben jött valami kedves üzenet. (Nem jött.) Elindultam. 
Alig vártam, hogy hazaessek végre az erkélyemre, hogy kilélegezzem magamból a nap szarságait egy pohár bor és pár szál mentolos cigi társaságában, és megkezdhessem a privát rekreációmat. Útközben vettem gyorsan egy pogácsát, tepertőset, ami rohadtul nem fér bele a ch-szegény diétába, de kurvára nem érdekelt, mert a gyomrom majd' kiszakadt az éhségtől – nem volt időm ebédelni, a délidő meg akkor már jócskán elmúlt, sőt, ezernyi csillag szórta rám éles fényét (a csillagfénytől mindig éhes leszek, mint Drakula). Jóízűt haraptam a pogácsába – annak ellenére, hogy sosem szoktam utcán enni, de abban a pillanatban ez érdekelt a legkevésbé –, és kiléptem a hazafelé vezető útra.

Már messziről feltűnt a magas férfialak, túracipőben, outdoor-cuccban, hátizsákkal. Kissé előrehajolva, de fürge léptekkel közeledett, majd lassítani kezdett. Minél közelebb ért hozzám, annál lassabra vette a lépteit és nézett. Olyan 70-75 éves lehetett, a tekintete tisztának tűnt, és valamit dudorászott magában. Ahogy mellém ért, megállt, nézett, majd kissé közelebb hajolva de elég hangosan ahhoz, hogy ne csak én halljam, azt mondta:
– De szép cicije van! – Lenéztem a fehér ingemre, és igen, volt rajtam melltartó, és nem, nem volt túl mély a dekoltázsom, picit talán csak szűk az ing.
Annyira megdöbbentem, hogy először nem jutottam szóhoz, pedig ez velem igen ritkán fordul elő, majd ránéztem, és a bácsi folytatta mosolyogva, halkan:
– Bocsánatot kérek!
Erre már felnevettem, és csupán annyit feleltem:
– Csak óvatosan tessék bámészkodni, mert semmi kedvem visszamenni a defiért!

34 hozzászólás |

Hozzászólások

harley-quinn
#34 (2019-08-27 11:09:28) |
#ftibor: 

Köszönöm szépen az őszinte és objektív hozzászólásodat. Öröm írni, ha örömmel olvassa akár csak egy ember is.
Igazad van, nem eladhatóra "terveztem" a bejegyzést, bár állítólag olyat is tudok.
Ez itt maga az élet  :) 
ftibor
#33 (2019-08-27 06:56:49) |
Tetszett ez a poszt és szerintem pont így jó, ahogy van. Ráadásul ha szóról szóra így történt, akkor még véletlenül sem szabad átírni az életet. Ja, hogy eladhatóbb lenne egy kicsit fényesítve, cizellálva, az lehetséges, de már nem lenne az és igaz. Aztán nem is akartad eladni - én így gondolom - és nem is azért írtad le a történetet. Jó volt olvasni és ez a lényeg! 
pandora
#32 (2019-08-26 20:49:38) |
#test: 
Megértem...ami félelmetes, az félelmetes. :napersze: 

 !kep:http://kepkezelo.com/images/bb827aenchjbluivz555.png 
test
#31 (2019-08-26 19:06:12) |
#pandora: 

Hálistennek ott van, és ezt soha nem is tagadtam, és alapvető követelmény a partnerrel szemben is. :)
Mondjuk más a huncut Kisördög a virgáccsal bohóckodva vagy a gonosz Nagyördög az izzó vasvellával....
pandora
#30 (2019-08-26 12:19:21) |
#test: 
Oké, tessék! Elismerem, hogy személyesen valóban szórakoztató, kedves fickó vagy.
Valahogy ezt itt mégsem mutatod. Pedig elismerném, ha úgy látnám. :D :D Szeretek felülkerekedni...khm...sok dologban :pirul: de pont nem a szavakban.

Néha azért szórakoztatóbb az egyet nem értés, mint egymás virtuális simogatása. (Bár utóbbira is erős szükség van...jah kérem, a nők bonyolultak :napersze: )

Elég okos vagy te ahhoz, hogy pontosan tudod, mikor trollkodsz. :D (ahogy én is) :D De én be szoktam vallani, és a Kisördögre hivatkozom, ami mindenkiben ott van ugyebár...még benned is. :P 

test
#29 (2019-08-26 08:03:49) |
#pandora:

Szeretném megnyugtatni a tisztelt olvasóközönség józan eszű frakcióját, hogy *természetesen* nem magamra értettem (persze lehet, hogy a kutya se olvassa, tényleg annyira unalmas ez a lerágott csont). 

Egyetlen dolog stimmel: tudok kedves is lenni, nagyon is. Sőt, alapbeállítás nálam. (Ezt persze kedves kritikusom is nagyon jól tudja, egészen közelről, de nem lehet elismerni, mert az állandó felülkerekedés alapvető lételem :-P Ha dicsér is, taktikai megfontolásból teszi. :-P ) 

Persze egyre több a hülyeség a világban és szaporodnak a facepalm-ok. (Sajnos nem jut eszembe használható magyar főneves kifejezés a 'fogom a fejem'-re, de ha valaki tud ilyet, megkönnyebbülnék) 

Mondanám, hogy a legmeglepőbb az, amikor értelmes ember beszél hülyeségeket, de ez sem igaz, mert ezt nem engedheti meg magának, ezért nem hülyeségeket beszél, hanem csúsztat. (Old habits die hard :-D ) Erre van magyar szólás? 
A csúsztatás belső tartalma nem hülyeség, sőt, akár pont nem. Összességében viszont az. 

Összességében viszont az a lényeg, hogy jól szórakozzunk, így vagy úgy, nem? :-D
Tehát ezzel a gondolattal mégiscsak lehet, hogy troll vagyok? :-D :-D
pandora
#28 (2019-08-25 22:44:13) |
#test: 
Dícséretes hogy a facepalm-mal önkritikát gyakoroltál (merthogy csak magadra érthetted). ;)
Látod, tudsz te kedves is lenni. <3  ;)  :* 

Update: olyan népszerű a sorozat, hogy spin-off is indult. :D :D
test
#27 (2019-08-25 20:48:21) |
#pandora: 

Ahhhh (facepalm)....most inkább nem is reagálok, jobban járunk mindketten ;-)
pandora
#26 (2019-08-25 19:46:09) |
#test: 
Akkor oké, nem trollkodás volt, hanem beriasztott a férfi-egód. :D Szólj neki hogy nyugodtan kikapcsolhatja a szirénát, senki sem fikázza a férfiakat.

Ennél a kis viccnél ezerszer komolyabb diszkriminációkkal szembesülünk mi nők naponta. És egyből túlreagáltad. Akkor talán lassan meg lehet érteni a feministákat...

Nem hiszem hogy pozitív diszkrimináció akart lenni. 
Egyrészt szólásmondás ugyanúgy, ahogyan a nőket diszkrimináló 1-es és kettes viccek, csak a másik oldal, másrészt - és én sokkal inkább ezt vettem le - az egy mondattal fölötte említett gyerekszülés kapcsán lett a kétszer annyit ér. :)
Mert van amikor tényleg kétszer annyit ér egy nő. :D Ezt az érdemet pedig nemigen lehet elvitatni. :napersze: 

Azért volt trollkodás, mert elvitted személyeskedésbe. De látod, lehet a nézőpontodat normálisan is megfogalmazni. ;)
(Még akkor is, ha tévedsz, mert attól hogy valaki tiszteli a nőket, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezt hátsó szándékkal tenné.)

test
#25 (2019-08-25 15:43:01) |
#pandora: 

Nem hányassal, hányással :D

De a viccet félretéve...
Ez megint nem trollság volt, hanem megint nem bírtam elmenni egy olyan bődületes baromság mellett, mint a 

"azért kezdődik a nők személyi száma 2-sel, mert pont kétszer annyit ér mint egy férfi."

Hát hogy a fészkes fenébe' érne már kétszer annyit az egyik nem a másiknál, amikor hajszálra pontosan ugyanannyit ér? :-O
De olyan uncsi ez a nemi téma, hogy nem is folytatom.

Azt már meg sem említettem, hogy a nagy célirányos pozitív nő-diszkrimináció mellett (ugye, milyen szépen is meg tudom fogalmazni a nyaligátorságot? :D ), ami, nem kizárólag neked szólt, hanem a eropolis összes fórumot olvasó nője számára felcsalizott horog volt (valamelyik csak bekapja :D ), és egyetlen önálló gondolat nem volt benne, csak a tieid megismétlése, lényegében.

És különben...nem pont az ilyeneknek tökmindegy, ("lyuk, lyuk, csak a keret más"), akik nem kritikusak, hanem vakon (illetve sumákban) behódolnak a cél érdekében?

Ez most tényleg trollság lenne? Úgy ismersz, mint aki kizárólag szórakozásból kötözködik (=trollkodás)? Nemá.

 
pandora
#24 (2019-08-25 14:40:01) |
#test: 
És a trollok személyi száma vajon hányassal kezdődik..? :*  :P 

test
#23 (2019-08-25 08:31:32) |
Na, egy újabb nyaligátor... :-/

aki nem érti meg, hogy (a lenti bugyuta megjelöléssel nézve) az ilyeneknek a nők szemében <0.5-tel kezdődik a személyi számuk.

(bocs)
hemu2000
#22 (2019-08-24 20:49:31) |
#pandora:
Kedves Pandora!

Nagyon köszönöm az észrevételt és az okfejtésed.
A régiek erre mondták, hogy mindent mértékkel és tartózkodva tegyünk. (Ennek torzulata az alkohol fogyasztással kapcsolatban a "mérték a vödör, tartózkodás az asztal alatt.") Másrészt a Kárpát-medence az a hely ahol törvény tiltja, ha jól emlékszem,  fő és vagyonvesztés terhe mellett az iszlám öltözködési szokások és vallás felvételét.
Tehát, az aki egy cici látványakor csak a dugásra tud gondolni az nekem csak embernek látszó lény. Valóban vannak ilyen szintem működők, náluk van előírva  a burka viselése. Az embernek látszó lény és az ember között is nagyon sok minőségi fok van, ezért kell a megfelelő öltözet. Ha véletlenül elsiklottál volna, akkor vedd észre a kérdőjelet az idézett mondat végén. Tapasztaltad és erre céloztál is, hogy ruhátlanul is lehet emberként működni és bánni a nőkkel.
Az öltözködés az valóban műveltség, gondolkodásmód függvénye. A pénz, a divat és az öltözködés meg megmutatja a gondolkozásmódot. Egyenjogúság pedig nincs. Ahogy mondtam, akkor lesz, ha férfiként megszülhetem természetes úton az első gyermekem. Van helyette egyenrangúság, ami tiszteletben tartja a nő és férfi eltérő testi adottságát és biológiai feladatát. Nagyon jó a kérdésed: "Mikor jutunk el oda, hogy a valós teljesítményünk alapján legyünk tisztelve?" Talán akkor, amikor csak emberekkel találkozol.
Tudod: azért kezdődik a nők személyi száma 2-sel, mert pont kétszer annyit ér mint egy férfi.
Még egyszer köszönöm az észrevételt, így talán már közelebb vagyunk az egyet-értés-hez (ez is szándékos).
pandora
#21 (2019-08-24 03:25:53) |
#hemu2000: 

Alapvetően nagyon sokmindennel egyetértek a hozzászólásotokban. Egy mondatot a tiédből mégis kiragadnék, mert nagyon messzire visz. Annak ismeretében főleg, hogy olyan férfi "tollából" való, akitől pedig távol áll a nők tárgyiasítása.

"asszonyaink kurvaként öltözve jelennek meg a munkahelyen, az utcán. Ha valakinek a megjelenése nem tiszteletre méltó, annak adnak tiszteletet?"

Azért visz ez a mondat nagyon messzire, mert ha elfogadjuk így, akkor legitimáljuk a burka, csador, hidzsáb, nikáb viselését, hiszen az elv ugyanaz: amelyik nő megmutat magából valamit, azt joga van a férfiaknak nem tiszteletben tartani, akár meg is erőszakolni. Innen pedig csak egy ugrás az áldozathibáztatás (miért provokálta).

Mi a tiszteletreméltó megjelenés?
Vajon a puszta megjelenés, a külső nemi jegyek eltakarása az, ami a tisztelet alapjául szolgálhat? Vagyis minél jobban takarjuk el azokat magunkból, ami a női nemünkre emlékezteti a férfiakat, és akkor majd tisztelnek? Minél jobban "kilátszik" belőlünk a nő, annál inkább csak szexre vagyunk jók? :/ Kvázi legyünk férfiak (vagy az újabban divatos semleges neműek?), és majd akkor tisztelnek? :D Hm...hol itt az egyenjogúság..? ;)

Ha látszanak a nemi jellegzetességeink, akkor a férfiak csak a párzásra tudnak gondolni?
Ez az állatias gondolkodás szerintem nem a nőket minősíti. :( Túl kéne lépni a cicik látványát, mi is tovább tudunk látni egy domborodó nadrágnál. :D :D (Pedig észrevesszük :pirul: )

Az öltözködés kultúra, pénz, és divat függvénye, semmi köze az ember valós értékéhez!

Mikor jutunk el oda, hogy a valós teljesítményünk alapján legyünk tisztelve?  :napersze: 

Mert amíg nem jutunk el oda, addig sajnos a feminizmusnak, és a polgárpukkasztásnak is van létjogosultsága (tévedés ne essék, nem értek egyet velük, de bármi ellen eredményesen fellépni sajnos csak eltúlozva lehet, különben a kutya sem foglalkozik vele). :(
Ha egyszer a feminizmusnak nem lesz többé "dolga", el is veszti majd az értelmét.

hemu2000
#20 (2019-08-24 01:08:33) |
#csizmaskandur: Az írásod egy részével egyetértek, egy részét viszont úgy érzem pontosítani kell. Megpróbálok tételesen végigmenni a vélt hibákon.
Először is pontosítani kell, hogy a világ mely tájékáról, mely nemzetéről írtad a megállapítást a XX. század első feléről. A Kárpát medencében a nők mindig egyenrangúak voltak, bár itt is élt olyan nép akiknél ez nem volt igaz.
A emancipáció, feminizmus nem XX. századi találmány legfeljebb akkorra sikerült a lakosságot odáig zülleszteni, hogy tömegesen elhitték, hogy ezek jók.
A patriarchális gondolkodás valóban több ezer éves hiba. Legalább 5.000 éves. Pontosabban mióta beköszöntött a faszizmus (nem elírás).
Igazad van, hogy a 90-es évek óta felgyorsult a romlás. Az viszont egy külön blogot érdemelne, hogy mi az erkölcs és mi az erkölcsös. Hol a határ.
Férfi lévén egyrészt gyönyörködöm mikor a nők ilyen-olyan módon megmutatják bájaikat. Másrészt szomorú vagyok, hogy lányaink, asszonyaink kurvaként öltözve jelennek meg a munkahelyen, az utcán. Ha valakinek a megjelenése nem tiszteletre méltó, annak adnak tiszteletet? Szerintem nagyon kevesen, pedig a nő alapvetően tisztelendő hisz ő ad életet, mer ő az élet kapuja.

Ha látszólag nagyon eltértem a témától, akkor bocsánat. Amennyiben a fenti szöveg valakinek homályos lenne, attól is bocsánatot kérek, de nem akartam ide a Háború és béke vetélytársát írni.
pandora
#19 (2019-08-23 20:22:43) |
Na ha már szarrá vesézzük. :D

Szerintem is dramaturgiai hiba volt amúgy.

Gimnazista koromban még író akartam lenni, és egy nagyon érdekes szakkörbe jártam. Írást tanultunk, számtalan száraz elemmel, de voltak igazán érdekes gyakorlatok is. Az egyik ilyen volt, hogy definiált a szakkörvezető egy kibontakozás előtti konfliktushelyzetet tőmondatokban, csak a tényeket, és kis novellában egyeseknek egyik oldalra, egyeseknek másik oldalra kellett terelni az olvasó szimpátiáját, bármilyen eszközzel, de megtartva a tényeket.
És működik! :)

Itt az volt az ellentmondás, hogy az író stílusa szimpátiát keltett az olvasóban a bácsi iránt, így első blikkre sokan bedőltek. :D Ha viszont lehámozzuk puszta tényekig a dolgot, akkor egyértelműen a bácsi egy seggfej. :D

Úgyhogy valóban klasszikus dramaturgiai ellentmondás. ;) :D
nincs kép oregember49
#18 (2019-08-23 18:40:47) |
sziasztok
Mivel magam is benne vagyok a 70-ben szerintem a kor ebben az esetben nem enyhitő inkább sulyosbitó körülmény. akik itt jópofiznak, gondolják bele a történetben harley helyébe a saját lányukat, feleségüket esetleg anyjukat /a nem kivánt törlendő/ hogyha rájuk hallják ezt a megjegyzést akkor is olyan cuki lenne?
test
#17 (2019-08-23 15:35:42) |
#harley-quinn:

Tehát akkor dramaturgiai hiba volt. 



csizmaskandur
#16 (2019-08-23 12:47:10) |
Elmélkedés:

Mitől van az, hogy a férfiak/nők (gyűjtőfogalomban emberek) egyre inkább nem tudnak viselkedni?  :( 

Talán érdemes onnan kiindulni, hogy a XX. század társadalmában - értem itt annak kezdetét, 1945 előtt - a férfiak sokkal tisztelettudóbbak, szeretet teljesebbek voltak a nőkkel szemben, mint most... Ekkor még volt a világban egy erkölcsi rend.. Mellesleg megjegyezném, hogy tisztában vagyok azzal, ebben a korszeletben a nemek egyenrangúsága még eléggé csorba volt...

Majd jött a XX. századunk második fele, s kis hazánkban a kommunista-szocialista elvek érvényesültek - sajnos elsöpörve ezzel a század első felének polgári társadalmát -, s megjelent a munkás/paraszt/értelmiség asszonya, a kezében az égre tekintő búzakalásszal... A nők látszólagosan egyenrangúak voltak, de számomra ez nem volt egyértelmű! Azok a férfiak, akik a század első felében nevelkedtek, nem tudták szellemileg ezt az egyenlőtlenséget elengedni. A patriarchális gondolkodás több ezer éves bűn...

Közben megjelentek - elsősorban a nyugati társadalomban - új fogalmak: emancipáció, feminizmus, genderizmus...

A magyarországi rendszerváltozás után megerősödött a nők szerepe, egyre több helyen jelentek meg a társadalmi élet vezetésében, szervezésében. Úgy érzem, hogy 1990 és 2000 között sokat fejlődtünk a nemek egyenlősége, egyensúlya területén. Sajnos az utóbbi időkben a változás hozta szabadságot összekeverjük a szabadossággal (értsd: Az erkölcsöket sértő; a szabadság palástja alá takarózva durván erkölcstelen. Burkoltan tisztességtelen, illetlen.)!
S én alapvetően itt látom a problémát mindkét nem oldaláról!

A férfi nem szabadult meg a patriarchális gondolkodástól, viszont megszűnt benne a korábbi tisztelet és erkölcsi tartás.
A nő (jogos) jussait követelve kéri magának a tiszteletet, az egyenjogúságot, s mivel nem kapja meg (sajnos) kivetkőzik sokszor önmagából és átlép olyan határokat, melyek miatt mindig is tisztelni tudtam! (Most meg csak szomorúan nézem, hogy mi is van...)
csizmaskandur
#15 (2019-08-23 12:07:50) |
#harley-quinn: Rögtön reagálnék, s veled egyetértve!
A "nagyobb korkülönbség" megjegyzésem egy másik szóváltás eredménye, #Bombero "Metálkoncert" posztjához kapcsolódik, az itteni kontextus terminusban tisztán csak a korok számát taglaltam.
Mint jeleztem, viselkedéséről - sajnos mint jelenségről - később írok (ide) tanulmányt. :) 
harley-quinn
#14 (2019-08-23 11:57:48) |
Tisztelt Bíróság és Egybegyűltek!

Mielőtt a kivégzésemről döntenétek, élni kívánok az utolsó szó jogával :)  (A hatásvadászat miatt csak most...:) )

Először is szeretném megköszönni a rengeteg hozzászólást, nem gondoltam, hogy darázsfészekbe nyúlok a témával, de sikerült, és valójában nem bánom. A sztori igaz, megtörtént úgy, ahogy azt leírtam. 
Az úriebernek nem nevezhető főszereplő, a kb. 70-75 éves ember (nem nevezem férfinak, mert a viselkedése alapján nekem nem az, bár nem vitatom, hogy a férfiasság ténye nem korfüggő!) cseppet sem volt kedves, sőt, ellenszenvesen viselkedett. Az, hogy hangosan kijelent ilyesmit mindenki füle hallatára, az nem bók, az egyszerű bunkóság. Mindegy, mennyi idős. Én cseppet sem vagyok prűd, jól tudnak esni bizonyos tekintetek, mosolyok, szembenézések, de azt hiszem, ha az ember veszi a bátorságot és kinyitja a száját, javasolt előtte gondolkodni. Ez az ember nem tette, és amit a szemében láttam, az sokkal inkább volt beteges, mint kedves. Itt nem illemszabályokról van szó, csupán az egyed viselkedésének formáiról. Kinek, mi fér bele, szíve joga eldönteni. 
Véleményem szerint egy FÉRFI TUD bókolni, és azt a NŐ általában mosolyogva fogadja, mert nem bántó, nem megdöbbentő, nem bunkó, nem közönséges. A bók jó dolog, kedves és pozitív. Egy jóérzésű nőt nem háborít fel, sőt, épít, melenget. Ám amikor egy (tekintsünk el a kortól és a nemtől) ember alpári módon viselkedik egy másikkal, ráadásul az utcán, szem- és fültanúk előtt, azt nem tudom pozitívumként értékelni. És ezt az a kis halkan odabiggyszetett "bocsánat" szó nem szépíti meg, nem teszi kedvesebbé. Elfogadtam volna a bocsánatkérést, amennyiben az is az azt megelőző kijelentéssel azonos hangerővel történik, s társul mellé némi őszinteség a tekintetében. Ilyesmit nem tapasztaltam.

Összegzésképpen annyit: a defis (nem delfines, bár gondolkodom, hogy csatlakozom a Green Peace-hez és elmegyek a viharvégre óceánt menteni) megjegyzést megérdemelte, s még csak annyira sem viszonoztam a közönségességét, hogy hangosan mondjam, ezt kizárólag ő hallotta. S mi volt a reakciója? Nem fogjátok elhinni: röhögött! Nem, nem kedvesen nevetett. 


Még egyszer köszi a sok-sok hozzászólást, jó érzés, ha egy iromány különféle gondolatmeneteket indít el az olvasókban. Valami ilyesféle oka van az írásnak, bár én ezt nem tudhatom, mert én csak Hildegard főnővér vagyok :)
Jobbulást mindenkinek! :)

Szeretettel,
Harley
csizmaskandur
#13 (2019-08-23 10:36:33) |
Először egy apróka szösszenet a poszthoz...
Mennyi az a mennyi?!
A "bácsika" 70-75 körüli, a poszt írója 44...
Egyre többet tapasztalom, hogy a kor - ha az nagyobb távolságot jelent 20-30 év - a nőkben erős frusztrálságot okoz...
Ezzel nem azt mondom, hogy az átlagosan "bevált" 0-5-10 év koreltérés egy dogmatikus elvhez való ragaszkodás. Inkább amellett érvelnék, hogy nagyobb korkülönbség fennállta esetén is lehet nő és férfi között egészséges harmónia.
Mondva ezzel azt is, hogy egy 40-50 éves nő is alakíthat ki egészséges, szeretetteljes kapcsolatot egy 20-as éveiben járó férfival.
(A "mit és hogyan illek"-et egy későbbi hozzászólásomban tenném!)
csizmaskandur
#12 (2019-08-22 07:31:17) |
Milyen delfinért akartál visszamenni?! :o 
Benne felejtetted a medencében?  :napersze: 
pandora
#11 (2019-08-21 15:59:05) |
#test: 
Ó, de szépen, árnyaltan, finoman fogalmaztál. Nem tudok belekötni, le a fejfedőkkel (és melltartókkal). :D :D :D

test
#10 (2019-08-21 15:53:49) |
#pandora:

Ezért írtam, hogy az árnyalatoknak kritikus jelentősége van, és mi ezeknek az információknak továbbra sem vagyunk a birtokában, és valószínűleg teljesen nem is leszünk, mert pl. nonverbális jeleket nem is könnyű leírni. 

Egyébként ebből a szempontból valóban nem lehet könnyű nőnek lenni, de ez a sok évtized alatt fennálló kellemetlenség kompenzálva van a külső nemi jegyek hatalmával a férfiak felett (amit a kislányok többnyire hamar elsajátítanak, amint elkezdenek domborodni :-) ) 
Szóval nem sajnállak benneteket egy percig sem... 
pandora
#9 (2019-08-21 14:45:34) |
#test: 
Ha nő lennél, és napi szinten lenne részed a hol ilyen-hol olyan tárgyiasításban, folyamatos füttyögésben, cuppogásban, próbálkozásban, akkor nem gondolnád cinkos pajkosságnak, hanem baromira unnád. :(

Mondok egy példát. Ha az ember egy randira, vagy programra picit kihívóbban, szexibben öltözik fel, akkor vagy rávesz egy pelerint a célig, vagy kénytelen a beszólogatásokat és próbálkozásokat elviselni. A kocsányon lógó szemek még tökre rendben vannak, eddig oké, önbizalmat is növel. ;)  
De a direktbe ilyen irányú személytelenség - szerintem - nincs rendben.

Az a szexi cucc ugyanis nem neki szól. :D Ha neki szól, akkor úgyis jelezni fogja az illető nő, aki viseli. ;)
Hogy részese a látványnak, örüljön neki, de az nem jogosítja fel az ilyen bizalmaskodásra, főleg ha más is hallja, az már tényleg tárgyiasítás. De önmagában is gáz.
Szerintem, persze szerintem. :)

test
#8 (2019-08-21 12:54:41) |
Nekem nem ez jött le a leírásból, de ezért is írtam, hogy lehetséges, hogy dramaturgiai hiba volt az elbeszélésben.
Az egyetlen momentumot, ami az úriember "ellen" szól, de talán akkor sem *ennyire*, most vettem észre (biztosan benne volt ez eredeti posztban?):
"elég hangosan ahhoz, hogy ne csak én halljam" - na ez, ha tényleg így volt, akkor valóban ad szájhúzásra okot, a kacsintós diszkrét huncutság szimpatikus lenne nekem, ha nő lennék, ez már nem annyira. 

Viszont mivel egyikünk sem volt ott, talán a posztoló tisztázhatná, hogy pontosan *hogyan* történt, kaptam ugyan egy #4-es választ, de valamiért meggondolta magát "mások által szépcicisnek mondott" főnővérünk :-)

De gondolom, még vadászik a hatásra :-P
pandora
#7 (2019-08-21 10:04:58) |
Hát nem tudom...szerintem egyáltalán nem szívmelengető a bácsi viselkedése.
Lehet ezt színezgetni összevissza hogy de ari, de a lényeg nem különbözik a füttyögős munkások mellett elmenéstől, ami miatt az ember legfőképpen szégyent, tárgyiasítást érez.
Ez NEM egy férfi bókja egy nőnek, hanem állatias és személytelen megnyilvánulása a puszta, embertől független nemi jellegzetesség rá gyakorolt hatásának.
Ez a mondat akkor egy férfi bókja egy nőnek, ha annak már vannak kölcsönös előzményei, semmiképpen sem önmagában.
Ha nekem csak úgy odaszól egy ismeretlen vén f@sz hogy de szép cicim van, ennél a defibrillátorosnál sokkal negatívabb reakcióim vannak. 
Ez nettó bunkóság, úgyhogy nagyonis megérdemelte a beszólást.

test
#6 (2019-08-21 09:00:02) |
Végül is ez itt a cicimustra fórum, nem a valódi élet, mi? Csak te a közelébe sem fogsz kerülni, ha jól sejtem :-D
hemu2000
#5 (2019-08-21 08:08:03) |
#test: Nem is az idős embernek kellett volna mondani még bármit is. Csak ide a történet végére valami saját tanulságot kellene írni.
Az viszont teljesen lényegtelen, hogy csak a képzelet szülötte-e a történet, vagy igaz.
Viszont mi lett volna ha a bácsi nem csak a szépségnek adózott volna ezzel a pár szóval, hanem egy vágy is lett volna mögötte? Esetleg visszaszól: "Nyugodt lehet aranyoskám, sokat bír még ez az öreg szív."
Szívesen megtekinteném azt a szép cicit, ami az öreget erre ösztönözte.
test
#3 (2019-08-20 22:08:16) |
#hemu2000:

Milyen kedves mondat ezek után? Hogy "csak vicceltem, keblemre teeee én érett kandúrom!"? :-)

Hát igen, egy általa is stramm, korosztályának nem megfelelő, átlagon felüli kondícióban lévő és stílusú FÉRFI NŐNEK szóló bókját azzal jutalmazni, hogy a halál közeli korára célozni... Meglehetősen otromba. Még egy dologgal lehetett volna tovább rontani a helyzetet, ha hozzáteszi, hogy "papa". 

Más lenne a helyzet, ha egy vén kecske szólt volna be otrombán, akkor tövig megérdemelte volna ezt az élcet, de így... :-/

(Már ha igaz egyáltalán az egész sztori és nem csak közönségtesztelésre termett, mint az egyszeri asztalosinas kartárs nem faforgácsok között pallérozódott írói vénájának termékei :-D
Vagy átgondolatlan dramaturgiai error...) 
hemu2000
#2 (2019-08-20 21:42:23) |
A történet kedves, csak a zárszó nem sikeredett jól. Hiányzik még egy kedves mondat. Azzal szebb lenne.
test
#1 (2019-08-20 20:29:37) |
Naaaaa, az utolsó mondattal elrontottál mindent...


hirdetés










A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.