Itt a "nyócba" ahol lakom, gyakori az a jelenség, hogy a kaputelefon megcsörren váratlanul. Egy időben még felvettem a hallgatót, de erről hamar leszoktam, mert többnyire csak kisgyerekek nyomogatják szórakozásból a gombot az utcán. (ha tényleg hívni akar valaki, az hosszan csenget és akár többször is) Valamivel el kell csapniuk az időt a szerencsétleneknek, és ez egy jó szórakozás. Ha valaki felveszi, az számukra kész öröm, mert azzal külön el lehet szórakozni. 
"Suhancok!"  - mondták az eleink.

Én fel se veszem a telefont, kivéve ha épp arra járok. Akkor belehallózok és persze nem nyomom meg az ajtónyitót. Néha röviden elcseverészek az ismeretlennel és többnyire leteszem a telefont.

Tegnap nem így volt. Mikor felvettem csodálkozva hallottam, hogy a mutálásán túl levő hang bemutatkozott, "Zotya vagyok." 
Nagyon örvendtem eme pozitív fejleménynek, és hangot is adtam örömömnek, de nem ültem fel a megkeresésnek és visszatéve a telefont visszatértem itthoni dolgomhoz.
Hallom viszont, a körgangos háznak köszönhetően, hogy emberünk nem adta fel és módszeresen "konferencia hívást" kezdeményezett a kaputelefonon. Be akart jutni...

Másnap reggel a vakító napfényben nyitom ki az utcára vezető kaput és épp engedném el az ajtót, mikor szembeötlik a belülről felragasztott papír:

             AHHOZ CSÖNGESS AKIHEZ JÖTTÉL!

Magamban felötlik az előző este eseménye és jókat somolygok magamban a tisztelt lakótársam naivságán, mely által úgy gondolja, hogy ezt majd pont a címzett fogja elolvasni!?
Hát honnan tudná az a szerencsétlen, hogy kihez jött? Megmondták neki, hogy ott a "kőőőrisbe a magas házba az elsőőőn" megkapja azt, ami kell neki. Ja hogy negyven gomb van a kaputelefonon? Nem baj! Végigcsengeti a marhája! 
És még nagyobbat mosolygok a lakótársamon.

De visszanézve a papírra a sötét kapualj utáni erős fény kontrasztját megszokó szemem, észreveszi a második mondatot:

                      VERJEM SZÁDBA


Hoppá! Szűkül a fejemben a lakók névsora, hogy ki is lehetett az a bizonyos naiv üzengető.
De átlépve az illető kilétének homályát, immáron elindulva az utcán ízlelgetem a mondatot. ( nem úgy kedves, és perverz nyájas olvasó... :D ) 
"VERJEM SZÁDBA" Igen csak felhúzhatta magát a (valószínűleg) új szomszéd. (mert közben leesett, hogy ki is volt az.)

És felbukkan közben bennem az itteni lila kisördög.

Itt az eron, ez a felszólítás milyen fogadtatásban is részesülne? Fejemben sorolom a chat szobákat.

A BDSM-ben nem vagyok annyira jártas, de biztos, hogy fel se vennék a fonalat az ottaniak.
A belvárosban elhajtanák melegebb éghajlatra az illetőt. (szó szerint)
A heteroban talán összefut egy vállalkozó nőszeméllyel, aki megtenné neki, ha elég tiszta és ápolt és jó megjelenésű hozzá, és persze ha a felhívásban a két szó között az "A" névelőt is használja.
A türelmikben a pénzért még a névelő hiányát is elnézik neki, különösen ebben a gazdasági helyzetben.
A transziban is megtalálná a neki megfelelő embert, de a homoban és a biszexben komoly rajongótáborra lelne egy ilyen mondat után. Öt súgás és tíz privi garantált ebben a szobákban uralkodó szárazságban! :D

Miközben szlalomozok a járdán a sok kutyagumi között, jókat mosolygok ezen. 

Estére egy homofób letépte a homofób felhívását. 
Én meg itt ülök és várom, hogy ismét megcsörrenjen a kaputelefon.

Történt az úr 2013. esztendejében Karácsonykor.
Szeretem ezt az ünnepet! :)