Ahogy a címből sejteni lehet, a mai elmélkedésem a randizásról szól a koronajárvány fényében.
Illetve nem is maga a járvány az, ami befolyásolja az életem, hiszen más járványok vagy fertőző betegségek is vannak amiket az ember nem szeretne elkapni, mégis találkozik, ismerkedik, és nem vonul kolostorba.

Ami meghatározza a jelen mindennapjait, azok a korlátozások, amik a járvány miatt vannak. Azaz, minden szórakozóhely, étterem, sportpálya, wellness, mozi, színház, minden olyan hely zárva van, ahol két ember ismerkedhet, találkozhat.
Mi van nyitva?
A szabad tér, ahol fagyhalál van, vagy az egyik fél lakása, ahova nem biztos hogy ismerkedés címén szeretnék menni, hozzám meg pláne nem hívnék meg egy vadidegent. És akkor még azzal sem számoltam, hogy nem mindenki lakik egyedül (bár én igen, és engem is nagyjából azok érdekelnek, akik igen ;) ).

DE:

A tapasztalataim alapján nem működik az ismerkedés a semmiből úgy, hogy nincs kiegészítő élmény, nincs apropó. Mennyivel könnyebb túllépni az első néhány órát billiárdozás vagy wellness közben! És tudom, hogy most ördög vagyok a vasvillával, de neadjisten több alkalommal is találkozni valakivel nem pont célirányosan ismerkedésből, hanem valami közös szabadidős tevékenységnek áldozva, amit tök jó együtt csinálni...és közben közelebb kerül a két fél, észrevétlenül is megismerkedik - ez sokkal életszerűbb, mint a naakkormiértisvagyunkittésdurrbele.

Pusztán beszélgetni az első személyes találkozáskor, és azt élvezni - hát ehhez két kivételes ember kell, akik között azonnal megvan az összhang és a szikra. Ennek az esélye nagyon kicsi. A csak beszélgetős randijaim többségéről úgy jöttem haza, hogy időpocsékolás volt elmenni, mert egész egyszerűen uncsi volt. Három olyan beszélgetős randim volt, amelyik élményszámba ment, pedig nem volt semmi egyéb, csak ő és én, és legfeljebb egy üveg bor, vagy egy latte macchiato.
A három egyikéből sem lett klasszikus folytatás - de ez nem von le az értékéből, hogy jól éreztem magam, és megérte. :) Pont attól érte meg, hogy mindegy az utána, akkor is azt mondom, az egyenleg pozitív, és valószínűleg ezt a 3 másik fél is így gondolja.
De lássuk be, nem ez a sok. Ez a kivétel csupán, ami erősíti a szabályt. A szabályt, miszerint ne találkozzunk valakivel csak pofavizitre, hogy utána akarunk-e szexelni, mert a találkozó nyögvenyelős, uncsi, fantáziátlan lesz, alig várjuk hogy vége legyen, és sajnáljuk a kidobott időt. A másik fél meg sajnálja hogy elcseszett x órát, és mégis egyedül kell kivernie magának. C'est la vie.

Márpedig most csak ez van. Séta az utcán vacogva, vagy felmenni egymás lakására. Ezt a két dolgot csak olyan férfiakkal lépem meg, akikkel nincs benne kockázat, mert már ismerem őket, és tudom, hogy nem kidobott idő, hanem klassz délután.

A nekem érkező levelekből viszont az látszik, mintha minden tök normális lenne. XY vagyok (jó esetben nem írja le a farka méretét), szeretnék veled megismerkedni. Persze a személyes találkozásban hisz a drága, mert itt sok a kamus. :D
Én meg csak nézek mint a moziban.

Mégis HOL?

Ahogy bevezették a távoli munkát, ugyanúgy talán be lehetne vezetni a távoli ismerkedést is. Hoppá! Sőt!!! Már be is van vezetve! Éppen itt, Eropolison remek lehetőség van virtuálisan ismerkedni. Ha valaki örömpolgár, annyi levelet ír, amennyit akar, annyi képet küld, amennyit akar, és annyit csetel, amennyit akar. Egy latte árából az örömpolgárságra is futja.
Most hogy randilattét nem nagyon lehet venni, miért nem használják a lehetőséget?! Tényleg nem értem. Nem futja egy lattéra?! Akkor hogyan akarna randizni? :D Ahogy le lehet írni, hogy XY vagyok, úgy le lehet írni még egy csomó más dolgot is. Sőt! Olvasni is lehet ám! Azt ráadásul ingyér'! :)

Kiakaszt amikor azt írja nekem valaki, hogy "szeretnélek megismerni". Mert akkor ezer lehetősége van, basszus teleírtam már az életemmel Eropoliszt. Ha én valakit tényleg meg akarok ismerni, tuti kapok a lehetőségen, és minden szavát elolvasom. És arra sem sajnálom az időm, hogy írjak.
Mert örömet okoz az is.

Itt van a kutya elásva. Hogy mi okoz örömet! A megismerkedést sokan csak egy szükséges rossznak tartják a szex előszobájaként, amin túl kell lenni valahogy. Pedig nem az. Valakit megismerni, hát pont egy olyan élmény, ami nem ismételhető, egy emberrel csak egyszer van...vagyis nagyon értékes, szórakoztató, és izgalmas. Ki kell élvezni. ;) Voltatok már úgy, hogy alig vártatok egy levelet? Hogy összerezzentetek egy sms-re? Szerintem ezerszer jobb élmény, mint egy lélektelen, felejthető dugás.
Márpedig - és itt egy Pandorelho bölcsesség következik :D - ha valakivel nem élvezet megismerkedni, akkor a szexuális élmény is ezzel arányos lesz, azaz szerény. Akit élvezet megismerni, azzal nagyot fog szólni a szex is.

Ráadásul nem feltétlenül kell a megismerkedéshez kávézó, mozi, wellness sem. Empátia, kíváncsiság, figyelem, türelem, kitartás, írástudás, némi műveltség viszont igen, kell hozzá. Ráadásul feltehetően még így is hamarabb fog célba érni, mint a lélektelen nyomulással, mert arra nagyon kevesen vevők.
Főleg mostanában.


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420201208200238.png