%-egy holdnyugta alkalmából-%

*A tudományos:*
A Hold láthatósága megszűnt a horizonton.

*A szarkasztikus:*
A forgóajtó ismét megtette a félfordulatot, és kidobta tartalmát, a Holdat, a fal túloldalára. :/ 

*A romantikus:*
Ezúttal csak csendben áldozott le a Hold, semmi búcsúbeszéd, integetés. Halkan, feltűnés és köszönés nélkül, mint a hajnali napsütéssel feloszló köd. :* *

*Az ábrándozó:*
Néha késő éjjel, amikor bevilágít az ablakomon, egészen barátságosnak tűnik, de a fénye hideg, bizonytalan, és múló. Visszacsukom a szemem, még pár óra, és hamarosan a Nap sugarai melegítik át az arcom, és arra gondolok, vajon csupán álmodtam? :napersze: 

*A realista:*
Egy szereplővel kevesebb az égbolton. Hm. Átmenetileg. :cigi: 

*Az összeesküvéshívő:*
Semmi kétség, már a Holdat is elvitték a kis zöld emberkék. :merges: 

*Az optimista:*
A Föld túloldalán biztosan meglelte a békét és boldogságot, így átköltözött oda. <3 

*A pesszimista:*
Minden nappal egyre kevesebben vagyunk. :( 

Mára ennyi saját gondolat jutott, amire az elmúlt nap ihletett.
Viszont tök jól belejöttem az idézetekbe. ;)

"Ha a Hold, midőn bejárja örökkévaló pályáját a Föld körül, öntudattal volna megáldva, melyen meg volna győződve, hogy saját jószántából rója útját... ugyanígy egy Lény, aki nagyobb belátással és tökéletesebb intelligenciával volna megáldva, az embert és tetteit figyelve megmosolyogná azt az emberi illúziót, hogy a saját szabad akaratunk szerint cselekszünk."

Nem is rossz, mondjuk Albert Einstein fejéből pattant.

Vagy, ez sem hangzik rosszul, Andrew Matthews gondolata:

"Rendkívül érdekes módon sok ember elfogadja, hogy az egész világegyetemet törvények irányítják, de amikor a saját életükről, sikereikről és bukásaikról van szó, akkor sorsról, szerencséről, szerencsés véletlenekről beszélnek. Pedig te is a világegyetem része vagy, és a te életed is teljesen azoknak a törvényeknek engedelmeskedik, amelyeknek a Hold, a csillagok és a kertedben növő gaz. És te vagy annak az oka, ami az életedben történik. Te okozod a gondolataiddal."

Woooow. Van benne valami.
Kopátsy Sándor pedig így fogalmaz:

"Ha csillag akarsz lenni, maradj a földtől távol; ha hold, tükrözd a napot; ha üstökös, csak egyetlen egyszer mutatkozz. Nap ne akarj lenni, mert az csak az lehet, aki akaratától függetlenül az, aki belül ég és hevül."

Bölcs meglátás.
De a kedvencem egy fiatal nőtől, Tahereh Mafitól való:

"A Hold hűséges társ. Sosem hagy el. Mindig ott van, állhatatosan néz, ismer minket világos és sötét pillanatainkban is; örökké változik, ahogy mi is. Mindennap más változatában jelenik meg. Néha gyenge, néha sápadt, néha erős és nagyon fényes. A Hold megérti, mit jelent embernek lenni. Bizonytalanság. Egyedüllét. A tökéletlenség krátereivel tarkítottság."

Bármelyik is a tuti, vagy egyik sem, mivel egy égitesttel kevesebb, én viszont nem vagyok az a szónélkül-fajta, hát pápá, Hold. :) ;) :* 



!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420191117183956.jpg