Simple vásárlói tájékoztató







Cím nélkül

itt vagy: Eropolis > Biszex negyed > Blog > aheloy


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


aheloy blogja


Cím nélkül
Lassan egy éve itt, eddig olvasgattam  :) , :(,  :o , néha "bele firkáltam" mások blogjába :P 

Talán eljött az idő, hogy írjak.

Talán?




Minden kezdet nehéz
#2 (2018-02-25 21:23:23)

Meghoztunk egy döntést, keresgéltünk a lehetőségek között, választottunk, regisztráltunk.

Gondoltuk, hogy nem lesz könnyű, de erre azért mégsem számítottunk.

Nem fogok a "képgyűjtögetőkről", az önmagukat nőnek kiadó emberekről írni, az unatkozó, mások idegesítésén jókat mulató emberekről. De azokról sem, akik egy értelmes mondatot nem tudnak összehozni. Szerintem már mindenki találkozhatott velük. 

Ami meglepetésként ért, az volt, hogy a nők tartanak attól, hogy a másik nő ilyen kapcsolatban még szűznek számít. Azóta megértettem az óvatosságot, visszamenőleg minden lefagyást, visszahúzódást. 
Ezek a beszélgetések létrejöttek, a fényképcsere nem váltott ki eltűnést, személyesen is sikerült találkozni, tartott is már a beszélgetés egy ideje anélkül, hogy sürgős vakbélműtétre való hivatkozással valaki felugorjon, és a "majd jelentkezem" mondat legyen az utolsó, ami négyünk között elhangzik.

Minden rendben zajlott, majd elhangzott a kérdés: "Voltál már nővel?"
És nem szeretek hazudni, van, hogy megteszem, de ezt itt úgy éreztem nem kell megtennem, és nem is szabad. Az elején még nyugodtan, aztán már egy nagy nyelés után, de válaszoltam. "Nem".
És érezhetően a hangulat ebben a pillanatban vetekedett a sarkkörivel, az udvariasabbak még esetleg rákérdeztek miért most jutott eszembe, de innen kezdve esélyem már nem volt.

Tudom az ember általában türelmes, én nem vagyok az.
A kegyelemdöfés akkor ért, mikor a többedik után a férjem megfogta a kezem, mélyen a szemembe nézett, és azt merte kérdezni "ugye nem csak miattam akarod?"

Első dühömben sikítani tudtam volna, aztán jobb ötletem támadt, segítségül hívtam  a netet, mert hogyan is vesztheti el egy nő a szüzességét legkönnyebben....kerestem egy hölgyet, aki fizetős szolgáltatást nyújt.
Meglepő, de sokan voltak, akik párral, vagy csak nővel is szívesen találkoztak volna. És újra adatlapokat olvastam, fényképeket nézegettem, majd egyre többször vissza-vissza tértem ugyanarra a lapra. A hölgy, legyen K (nem azért, tényleg ez volt a kezdőbetű), nem 20 éves volt, de minden képen amit megosztott magáról mosolygott, és nem csak a szájával, a szemével is, és valahogy élt.

Férj körül kisebb serteperte, majd  "gyere, mutatni akarok valamit, őt választottam, akarsz jönni, vagy menjek egyedül". Akart. 
Telefon kézbe, kell nekem egy időpont. Érdekes, ha sarki hideg nem is, de miután elmondtam, hogy első, azért ebben az esetben is érezhető volt az óvatosság. 
Mentünk 2 óra lett lebeszélve a találkozásra, lett belőle 3.  A plusz egy óra beszélgetéssel telt, valóban akarom-e, ki választotta őt...stb. A kérdezz-feleleken megfelelő válaszokat adhattam, mert nem lettünk elküldve.

Régen volt, de azért emlékszem a másik (első) szüzesség elvesztésére is, ha akkor ugyanezt a figyelmet, kedvességet megkaptam volna, talán kevesebb lennék pár álmatlan éjszakával, görcsök feldolgozásával. Na mindegy, az élet nem habos torta.

Megbántam: nem.
Embernek jobb volt, mint üzletasszonynak, mivel csak a két órát kellett kifizetnünk.
De nem is él bennem a vágy, hogy újra felcsapjam a netet, és így keressek magamnak partnert.

A jég megtört, amikor a következő "Voltál már nővel?" kérdésre nyugodtan válaszoltam: "Igen"

10 hozzászólás |

Valentin nap után
#1 (2018-02-16 07:42:14)

Ma volt egy beszélgetésem, barátnőm elsírta a bánatát, hogy szerdán égen-földön nem találtak búvóhelyet partnerével, mert mindenhol teltház volt. 
Kérdésére, hogy miért mindenki ilyenkor akar találkozni a szeretőjével, mivel kedvelem őt, nem hívtam fel a figyelmét arra, hogy ő is ezt tervezte.

A következő kérdésére viszont lelkesen tudtam válaszolni, igen én is kaptam ajándékot. 
És számomra semmit nem von le az értékéből, hogy a kapott pulóver nem piros, és egy darab szívecske sincs rajta.
Fekete alapon fehér betűkkel csak ennyi: "go sit on a cactus"
Nem én olvasgatom, én hordani fogom:-)

De elgondolkoztam, és rájöttem, hogy 23 év együttlét, és 20 év házasság alatt ez volt az első Valentin napra kapott ajándékom. 

Esetleg még egyszer kaptam, de az azért erősen határeset, nem hiszem, hogy ajándéknak szánták, egyszerűen így alakult.
Tavaly február 14-én sikerült személyesen találkoznom a férjem akkori, ma már csak volt szeretőjével. Tudni tudtam róla, sőt telefonon akkor már többször is beszélgettünk, és valóban beszélgettünk, egyetlen olyan szó sem hangzott el közöttünk, amit ki kellett volna fütyülni. 

Mindenkinek megvan a maga perverziója, nálam valószínűleg az, hogy megpróbáltam kedvelni.
Nem, nem akartam összebújni vele, annyira azért mégsem, bár lehet ez lett volna a megoldás, mert sajnos ő nem kedvelt engem, sőt ...

Mi itt, ő valahol. De, amit rendszeresen megkapunk, hogy valamelyikünk kényszeríti a másikat, és azért vagyunk itt, hát az nagyon nem fedi a valóságot:-)
Esetleg a következő embernek, aki jobban ismer minket ismeretlenül, mint mi magunkat, felajánlom, hogy nyugodtan olvasgassa csak a pulóveremet.

27 hozzászólás |

[1-2]


A blog RSS feedje.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.